Az egész Magyar társadalom életét befolyásoló egyezség született Magyarországon a FIDESZ 2010-es választási győzelmével és újbóli hatalomra kerülésével. Az állam a történelmi egyházakat anyagilag támogatja, cserébe elvárja azt tőlük, hogy hosszabb távon segítsék, támogassák és legitimálják a hatalmát. Az egyházak a híveik általi erős ráhatással is hozzásegítve a kormánypártot a további hatalmon maradásához és a 2014-es választási győzelmükhöz is. Az egyházak beszervezése tehát megtörtént.
Magyarország így ezek után már egyáltalán nem nevezhető demokratikus országnak. A régi, jól bevált receptet alkalmazták. A Nyugat-Európában már a múltban több helyen bevett, "jobboldali", régi feudális és vallási retorikán alapuló, "autoritárius és teokratikus", azaz tekintélyelvű és vallási alapokon nyugvó társadalmi berendezkedést alakítottak ki.. Kihasználva azt, hogy a magyar nép jelentős része még a régi, hagyományos módon vallásos, valamelyik nagy történelmi egyház híve. A nagyközönség a kereszténységen a katolicizmust érti, miközben a katolikus egyház nem az valójában, és sosem volt az aminek látszik és mutatja magát. Mert ez bizony valójában már régóta Judeo Kereszténység, azaz a politika, vallási és üzleti körök és érdekek összefonódása. "Ora et labora, dabit Deus omnia bona - Dolgozzál és imádkozzál, majd pedig minden jó lesz"
Emlékeztetnék mindenkit erre a középkori egyházi latin mondásra, amely a középkorban oly sokszor elhangzott egyházi vezetők, papok, püspökök szájából. Ezt persze mindig azok mondták akik soha életükben nem dolgoztak, csak az egyszerű köznépet, a híveiket dolgoztatták és jól éltek azokból akik dolgoztak nekik. A köznépnek persze sosem lett attól jobb, hogy csak dolgoztak és imádkoztak, az egyházi és politikai összefonódottaknak viszont igen. Ma is így van ez, csak kissé más formában és stílusban. Magyarországon ma minden a hatalomról és a pénzről szól, az emberek, az „alattvalók” pedig gyávák, mert az ezeréves szolgaság képmutatásra szoktatta őket. A mechanizmus egyszerű: az állam pénzzel támogat bizonyos egyházakat, ennek fejében elvárja, hogy azok legitimálják és támogassák a politikai hatalmát, konszolidálják a társadalmat, tompítsák a frusztrációkat és az elégedetlenséget, a szegénységet, az elkeseredettséget és a kilátástalanságot.. A folyamat alakításában nem elsősorban a katolikus egyház, hanem a politikai szervezete, az amúgy gyakorlatilag nem létező párt, a kormánykoalícióban lévő a KDNP - Keresztény Demokrata Nép Párt vesz részt. Vezetői és tagjai a kereszténységet elsősorban az erkölccsel és az etikával azonosítják. A tekintélyelvűségre és a vallási retorikára a legjobb példa Orbán a kormányprogramról szóló felszólalásának zárása: „Soli Deo Gloria”, azaz egyedül Istené a dicsőség.. Nos az egészen biztos, hogy Istené a dicsőség, Ormányé viszont egyáltalán nem. Ormány a kezdetek kezdetén is már mint egy kis elefánt mindenbe próbálta beletúrni az Ormányát, de ez persze nem aratott osztatlan sikert. A kiskanász első miniszterelnöksége idején is próbált közelebb kerülni a valláshoz, akkor annyira még nem, mostanság egyre jobban sikerül, sikerülget már neki. Én viszont azt mondom erre, egyszer minden kiderül, egyszer minden letisztul, ezt mondom hát erre: "Gloria in excelsis Deo - Dicsőség a magasságban Istennek"..
Sokan az "Opus Dei - Isten műve" nevű katolikus szervezetet is erősen ott sejtik a háttérben, nem is alaptalanul. A szervezetnek erős regionális központja van Magyarországon. Alapfilozófiája szerint a társadalmat nem alulról kell evangelizálni, hanem felülről, a politika és az elit befolyásával. Ami patriarchális és tekintélytisztelő.
Az "Opus Dei - Isten Műve" egy egyházi szervezet, amelyet egy spanyol pap, Josemaria Escrivá de Balaguer (1902. január 9. Barbastro, Spanyolország - 1975. június 26. Róma, Olaszország) alapított Madridban, 1928-ban. A szervezetet a katolikus egyház 1951-ben ismerte el, 1982 óta személyi prelatúraként működik.
A szervezet meghirdetett célja a tagjai, követői részére a keresztény szellemiség, a katolicizmus erősítése saját hivatásbeli munkával, a családi és a társadalmi életben végzett szerepvállalással. A szervezet egyik fő célja a Krisztussal való találkozás a mindennapi életen keresztül. 1992-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta az alapítóját. 2002-ben szentté avatása történt a Szent Péter Bazilikában. Szent ide vagy oda, persze azóta már ez a szervezet sem az aminek alakult, már régóta nem az aminek látszik. A szervezet áttételesen az érdeklődés középpontjába került, amikor Dan Brown: A da Vinci-kód című könyvében mutatta be az Opus Dei szervezetet, és gyakorlatait. A központja Rómában található.
Az Opus Dei a Katolikus Egyház nemzetközi pasztorális intézménye, amelyet Szent Josemaría Escrivá alapított 1928-ban, de már régen nem úgy működik mint ahogyan azt az alapítója elképzelte. Célja, hogy mindenütt hirdesse, hogy a munka és a mindennapi életkörülmények lehetőséget jelentenek az Istennel való találkozásra, arra, hogy felebarátainknak szolgáljunk, és hogy a társadalmi viszonyok javításához hozzájáruljunk. Az Opus Dei szorosan együttműködik a helyi egyházakkal, és azok számára, akik lelki életüket és a hit terjesztésében való közreműködésüket meg kívánják újítani, lelki képzést, előadások, lelkigyakorlatok, illetve lelkipásztorok által nyújtott segítséget biztosít. Az Opus Dei másik központja New Yorkban, az USA-ban van. A centrumban helyezve, a 17 emeletes épületet 2001-ben építették és 70 millió dollárba került. A pénz összegének a fele egy egyetlen adományból alakult, a másik felét pedig 5.000 kisebb adományból. Az Opus Dei jelenleg a katolikus egyház egyetlen személyi prelatúrája. A szervezet elöljárója a prelátus, aki jelenleg püspök, de nem kell okvetlenül annak lennie. A prelatúra papi tagjai a prelátusnak vannak alárendelve, úgy mint más világi papok a püspöküknek. A többi tag az Opus Dei belső ügyeit ill. a tagságot illető kérdésekben a prelátusnak, minden más egyházi ügyet, például esküvő, keresztelő stb. illetően saját megyéspüspökének felel. A tagok viszonya az Opus Deihez szerződésen alapul, a szervezetben nem léteznek fogadalmak. Szervezetileg a férfiak és a nők teljesen külön vannak, külön szervezik rendezvényeiket is. Az összekötő kapocs a két ág között a prelatúra vezetése és a papság..
Az Opus Dei kétségkívül ma már egy szekta, hiszen vannak szektariánus jellegű, megkérdőjelezhetetlen szabályaik és kötelezettségvállalásaik, amelyek egyértelműen a titkos társaságok és a szabadkőművesség felé mutatnak.. Az „apostoli élet” szabályainak betartása és betartatása is problematikus pont: a kirúgott tagok elmondása alapján a „lelki gondozás olykor a beszervezéshez hasonlított”, s mint a szekták általában, papsága tilt minden olyan olvasmányt, amely az Egyház szellemiségével ellentmondó. Tehát a dogmatizmus és a dogmák itt is, mint minden erősen Római katolikus és Vatikáni irányítású szervezetnél jelen vannak. Az Opus Dei tulajdonképpen egy elitista politikát folytat, és a Katolikus Egyház jelenlegi legkonzervatívabb eleme.
Jean-Francois Signier így fogalmazza meg: „A Vatikánba is beépült Opus Dei kétes kapcsolatokat tart fenn a politikai elit és a pénz elit világával, sokszor rászolgálva a szent maffia gúnynévre.
Bíró Csaba.
