2011-04-30

Előzetesben a gyöngyöspatai verekedő cigányok

Előzetesben a gyöngyöspatai verekedő cigányok
Előzetes letartóztatásba helyezték azt a három gyöngyöspatai cigányt, akik - a gyanú szerint - kedden este súlyosan megverték a Véderő nevű szervezet egyik tagját.
Miért csak hármat - kérdezhetjük teljes joggal -, amikor a verekedésben legalább ötven cigány vett részt, ha nem több. A gárdistákat persze el lehetett vinni egyesével, emlékszünk még a Nagy Budapesti Sünakcióra, amikor Vona Gábort is elhurcolták? Miért nem lehetett most is, házukból kirángatva, földön vonszolva, érig szorítva a bilincset elvinni mind az ötven gyanús cigányt? Ja, akkor "csak" magyarokról volt szó...
Közben már a titkosszolgálatok is vizsgálják, hogy kik szervezték múlt héten a cigányok elutaztatását, és kik állnak a faluban megjelent "félkatonai szervezetek" mögött.
Figyelem! A Hír televízió adásában elhangzik, hogy a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tagjai bográcsozásra készülnek Gyöngyöspatán, május elsején. Ezúton hívjuk fel olvasóink figyelmét, hogy a hír NEM igaz, a SzJPE NEM szervez sem találkozót, sem bográcsozást Gyöngyöspatán!


Előzetes letartóztatásba helyezte az Egri Városi Bíróság azt a három gyöngyöspatai cigányt, akik kedd este megverték a Véderő nevű szervezet egyik tagját. Csoportosan, felfegyverkezve elkövetett garázdasággal gyanúsítják őket. A rendőrség folyamatosan hallgatja ki a tanúkat, de a tömegverekedés miatt mást egyelőre nem vettek őrizetbe.
A Heves megyei faluban továbbra is fokozott a rendőri jelenlét. Újabb cigány családok tértek vissza, többen Bátonyterenyéről érkeztek, ahol a helyiek aláírásokat gyűjtöttek a jelenlétük ellen. A Véderő nevű szervezet tagjai már kivonultak a településről.
Azokkal a polgárőrökkel szemben is fellép a kormány, akik nem tartják majd be az új "egyenruhás bűnözés" elleni törvényt - közölte Pintér Sándor. A belügyminiszter az Országos Polgárőr Szövetség 20 éves jubileumi ülésén azt üzente a 90 ezres tagságnak, hogy akik nem fogadják el a jogállamiság követését és a rendőrséggel való együttműködést, azokkal szemben ugyan úgy járnak el, mint a bűnözőkkel szemben. Emlékeztetett rá: a büntető törvénykönyv módosítása börtönnel büntetné azokat, akik felhatalmazás nélkül, másokban riadalmat és félelmet keltve a közrendfenntartás látszatát kelti.
(hírTV nyomán)

Pszichopaták Gyöngyöspatán

Pszichopaták Gyöngyöspatán - a Célpont videója

Pszichopaták Gyöngyöspatán - a Célpont videója



A LÁTÁS




A BE-látás (befelé látás),
Nem szabad elfelejtenünk, hogy: Énünk egy jelentős része szeret idegeskedni, nem akarja elengedni a félelmet, és kedvét leli az önsajnálatban. Ez a részünk az önző én. Ez egyáltalán nem a Magyar ember képmása. Amikor ezt elengedjük, igazzá kezdünk válni,  áldozatbol harcossá.Szabaddá tesszük a bennünk lévö igazságot .Amikor ezeket a cselekvésben megnyilvánulo  ajándékokat felajánljuk megnyitjuk magunkat a szükséges tisztulás szent folyamatára.és a Nemzet hasznára . Bízhatunk benne, hogy a Nemzet gyógyítással fog válaszolni ezekre a felajánlásainkra, pontosan felajánlásunk intenzitásának, negatívumaink elengedésének megfelelő mértékben. A BE-látás (befelé látás), a FÖL- felé történő ismerés) a bűntől való sebzettségünk beismerése után a bűnvallás erősíti meg a bűntől való elhatárolódásunkat, Mert lássuk be a mi bününk is ,hogy idáig jutott a Nemzet. A szabadítás, életünk megszabadulása, megtisztulása, megváltozása nem a mi művünk és erőlködésünk következménye lesz , hanem egyedül az összetarto Magyar szövetség   műve  lesz..Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől. Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel öket. Ma nem élhetek tovább úgy, mint tegnap, és holnap nem élhetek a mai normák szerint.



Tenni kell mert elveszik a faj amit Magyarnak hivnak. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.De a szabaditást csak közös erövel lehet véghezvinni.Drága ösi Szülöföldem kérlek, vedd birtokba egész bensőnket  (életünk  minden napját), és legyél számunkra az Első és az Utolsó! Vérünk erejében oltalmazz  minket . Miután megoltalmaztunk a férgektöl, patkányoktól, 

 téged. Ha lenne bátorságunk felismerni és elfogadni valódi állapotunkat; és képesek lennénk szeretni egymást és  önmagunkat minden nyomorúságunk ellenére, akkor fölhangozna  A Nemzet hivo ,siro szava, a lelkünk legmélyén. A démonizált vezetés engedelmesség útjára ösztönzi testvéreink nagy részét.Hát szabaduljunk meg tölük.Hát nem emlékszel Magyar mikor vágtato lovaink patái alatt szabjáink ,nyilaink erejétöl retteget a bennünket bánto beste idegen.Hát holl vannak véres lovaikon vágtato Nemzetünk bátor harcosai .Ujra kisdedek lettünk .A felénk nyujtott emlö nem Anyánké a spriccelö anyatej csöpjei között mérget lövel szánkba a beste kéjnö aki anyánkat probálja megszemélyesiteni .Keressük meg az igazi szeretö Anyánkat a szabad független Magyar  Nemzetet

.Nincs szükségünk nöi ruhába bujt anya szerepet játszo liberalis idegenszivü pojácákra . Engedelmeskedjetek tehát a Nemzetnek , az ördögnek pedig álljatok ellen, és futni fog tőletek. Közeledjetek a Magyarok Istenéhez , és ő közeledni fog hozzátok. Mindenre van erőnk - bármi megtételéhez kaphatunk erőt, ha a Magyarok Istenének akaratábol  megfelelően cselekszünk. A Magyar  embernek tehát kézbe kell vennie  önnevelését, felelősséget kell vállalnia önmagáért családjáért és a Nemzetért. Fel  kell öveznie elméjét és közösen  munkálkodnia  kell népéért. Röviden: meg kell birkóznia önmagával és a rablokkal. A Nemzetben hívő embernek, el kell hordoznia a  küzdelmes szolgálat terhét. A gondolatok és a fizikai test  fegyelmezése és edzése a katona  nélkülözhetetlen része.Ki fizikailag ki szellemileg tud a harcba részt venni .Ez adottság és alkalom álltal adot lehetöség .


Az eredmény az lesz, hogy Nemzetünket  isteni bölcsesség  fogja irányítani, fogékonyak  leszünk  az ösi  természetfeletti igazsá¬gok iránt, és éberen fogunk  őrködni a Magyar hon felett a  gonosszal szemben. Ha valaki beteg és nem veszi be az orvosságot, ne  csodálkozzon, hogy betegsége súlyosabb lesz.Az orvosságot szét kell osztani és élni kell vele mig nem késö. A Magyar  ember, aki megújult a Magyarságában, új szívet és új természetet kapott mert  többé már nem fél és ez a kulcs testvérek a hösi harchoz. Arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami tisztességes, ami  igazságos, ami tiszta, ami kedves, ami dicséretre méltó, ami  erényes és magasztos a Nemzet számára.


Külső életünk fegyelme teljes mértékben belső fegyelmünktől függ. Hogy valakinek külső cselekedetei  jóra vagy rosszra hajlanak-e, az belső életének, gondolatvilágának és vágyainak gyümölcse. Akinek a lelke  gonoszsággal van tele, lehetetlen, hogy hosszabb időn  át jót cselekedjék, mert nem teremhet a jó fa rossz gyümölcsöt, és a rossz fa jó gyümölcsöt. A jo Magyar ember gyümölcsöt termö fa .A gyümölcs édességét a következö generáciok fogják élvezni .  Belülről, az emberek szívéből származnak a rossz gondolatok amelyek gyümölcsei azok a rossz cselekedetek lopás, gyilkosság, kapzsiság árulás ,és egyéb  mindez a  rossz belülről származik.A fajtánk ne cselekedje ezeket mert méltatlanná válik Magyarnak lenni. De életre váltani csak  akkor leszünk képesek, ha megtanulunk engedelmeskedni az elfogadott igaz mi fajtánk beli vezetöinknek.Nem nekünk hanem a SZENT ÖSI ESZMÉINKNEK KELL KIJELÖLNI VEZETÖINKET.Mint ahogy a táltos elhivatotságát az Isteni szellem biztositja ,ugy a vezetöinket is ezen kijelölés álltal kel elfogadjuk.A Sakrális rend ösi kodok visszatérése alap feltétele egy élhetö Nemzetállam megteremtésének.
A MAGYAROK ISTENE VEZESSE LELKETEKET .
S.S.ANDORÁS

2011-04-29

SZOLÁS JOGA

 

 

 

 

MINDENKIHEZ SZÓLOK, Amiért élnünk érdemes – Gondolatok a magyarságról, a hazafiságról és a nemzetrõl.



VÉRES FELHőK

Véres felhők ontják a vörös esőt.


Halljuk a hangot a felhők fölött.


 



Turulmadár száll a Kárpátok fölött. Körbejárja a magyarok õsi földjét. Hívják az elesett hõsök és a százados temetõk. Csendesen, szinte szárnycsapás nélkül siklik. Gyönyörködik a tájban. Fentrõl még sokkal szebb, fentrõl minden békésnek tûnik. De csontjaiban érzi a tragédiát. Éles szeme észreveszi a határsorompókat, látja a szörnyû romlást és pusztulást. Elhatol hozzá az emberek sírása, hallja a nép jajkiáltásait. S figyeli a tigrisek marakodását, nézi a vérben gázoló hiénákat. Megremeg egész testében, s a magasból egy könnycseppet hullat a mélybe. Talán még nem késõ. Talán még kizöldülnek az erdõk, és virágba borulnak a rétek. Talán még lesz magyar újjászületés. * * * Európa legszebb országa, legtökéletesebb földrajzi, gazdasági, hadászati egysége a Kárpát-medence. Nincs ehhez fogható természetes és állandó határ, mint a Kárpátok koszorúja. Ezt a Paradicsomot foglalták el õseink (más kutatók szerint ide gyökereztek már az idõk kezdete óta!), s szívós munkával, rengeteg véráldozattal meg is tartották. Páratlan kulturális, politikai és történelmi viszonyokat hoztak létre itt. Nem csoda, hogy annyi ellenségünk támadt. Csöppet sem meglepõ, hogy más gyülevész hordák az életünkre törtek. Pedig mi mindig békében éltünk másokkal. Nem fájt a fogunk földjeikre, de a magunkét se hagytuk. Befogadtunk minden menekültet, megvédtünk minden idegent. Más népek fiai is otthonra találtak nálunk. Sokszor több jogot élveztek, mint véreink, de véletlenül se kevesebbet. Erõsek voltunk, büszkék, bátrak. Sohase kegyetlenek, mindig megbocsátók. Nyíltszívû lovagok, igazi jóbarátok. Kivívtuk Európa tiszteletét, de a kis népeknek se kellett soha reszketni elõttünk. Ha akkor másképp alakulnak a dolgok, ma a világ egyik vezetõ hatalma lehetnénk. 50-60 milliós nemzet dolgozhatna, szerethetne, álmodozhatna itt Lengyelországtól az Adriáig, Ausztriától egész Ukrajnáig. De nem volt szerencsénk, állandó élethalálharcra kényszerítettek bennünket. Elõször a tatár, majd a török dúlta, perzselte fel otthonainkat, mészárolta le népünket. Majd 300 éven át az osztrák igát nyögtük.

 

A török-Habsburg hódoltság alatt – pozitív vezérlõeszme híján – kezdõdött nemzettudatunk sorvadása és népünk fogyása, széthullása. Késõbb német, végül orosz tankok csörtettek hazánkba és lelkünk templomába. Legázoltak, kifosztottak bennünket. Föltépték sebeinket, s ránk szakították az eget. Sötét börtönbe, feneketlen pokolba jutottunk. Még Szent István alatt fölvettük a római (judeo)kereszténységet, de szívünk mélyén legalább ennyire „pogányok” (valójában magyar nemzeti vallásúak!) is maradtunk. Mert bárhogy is vágytunk a nyugatiak kegyére, sohasem feledtük, hogy keletrõl jöttünk. A sumér-káldeus-szabir-párthus-szittya-hun-avar-magyar folytonosság révén az alig 2000 éves keresztény mûveltség mellett mi egy másféle, sokkal régibb kultúrát, világnézetet, szellemet, gazdasági-társadalmi irányvonalat is képviselünk Európa közepén. Századokon át – mint lassan ölõ mérget – csepegtették belénk, hogy egyedül vagyunk, s csak bizonyos finnugor töredéknépek a rokonaink. Így jóformán elsorvadtak õsi kapcsolataink. Pedig most is testvérként tisztelnek bennünket a koreaiak, a japánok, a mandzsuk s Észak-Kína, India egyes népei, az ujgurok, a tibetiek, továbbá a szikhek, a perzsák, az irakiak, az afgánok, a szírek, a mongolok, a kazahok, a kaukázusiak és a törökök stb. De a közös sors, a múlt históriája is sokakat mellénk állíthat. Mindig barátaink voltak a finnek, az észtek, a lengyelek, a bulgárok, az albánok, az írek, a baszkok; de megnyerhetjük a hollandok, a belgák, a dánok, a portugálok, a görögök, az olaszok és mások rokonszenvét is. Ideje, hogy kinyújtsuk ölelõ karunkat minden jószándékú nép felé. * * * Ki a magyar, mi(lyen) a magyar? A kérdés elsõ részére lényegesen könnyebb a válasz. A Millennium idején a magyarsághoz tartozás alapvetõ jegyei az állampolgárság, a magyarnyelvûség, a nemzeti eszmével való egyetértés voltak. Trianon után ezekhez társult még a revízió gondolata és követelése. A két háború közötti eszmei zûrzavarban jól megfért egymással Ady vádló, tragikus magyarsága, Móricz elemzõ, felelõsségteljes magyarsága, Szabó Dezsõ népbõl táplálkozó, mély faji magyarsága és Prohászka Ottokár diadalmas keresztény magyarsága. Késõbb Kodály és Bartók, Németh László, Illyés, valamint a népi írók a magyar lélek legrejtettebb kincseit hozták a felszínre. Munkáikból tanulságként leszûrhetõ, hogy a magyarság egy sajátos életforma, önszemlélet, történelmi szellemiség és erkölcsi parancs. Az igaz magyarság azonos a tökéletes emberséggel; aki embernek hitvány, magyarnak is az! Régebben az volt a magyar, aki annak vallotta magát. Sokan ma is így vélekednek; ám SOK ÉV  tudatos fertõzései, „agymûtétjei” után, a hazugság és zsiványság szikes pusztáinak közepén ez már édeskevés. Nem elég az egyszerû állítás, nem elég a hamis esküvés sem! Szerintünk az a magyar, aki bizonyítja. Aki teljes szívébõl, összes idegszálával vállalja e nép sorsát; osztozik örömében, fájdalmában, szól érte és védi mindenütt, aki harcol is, ha kell, aki neki szenteli egész életét, s habozás nélkül vérét ontja, ha ezzel segíthet. Ám aki népünket s földünket gyalázza, egyetlen göröngyét elárulja, egyetlen lakóját kifosztja, aki bármiben ártalmunkra van, vagy a vesztünkre tör, bizony az nem magyar. Az számunkra ellenség, legjobb esetben közömbös idegen, legyen bár fõrabbi, vagy Árpád korcs maradéka. * * * Az a kérdés, hogy mi a magyar, már sokkal bonyolultabb – a lélek és test, faj és etnikum, az öröklött és szerzett tulajdonságok összességét, kapcsolatát és kölcsönhatását jelenti. Figyeljük meg Kodály Zoltánnak a néptõl elszakadó, lezüllõ elithez intézett féltõ és dorgáló szavait: „Értelmiségünk kultúrája nem a népkultúrából eredõ szerves, homogén magaskultúra, hanem innen-onnan összekapkodott mozaik, a magyar és idegen elemek kellõ egyensúlya nélkül… Addig él a magyar, amíg falu és város, magyarság és európaiság szintézisét meg tudja oldani, amíg a keleti hagyomány és a nyugati kultúra örök harcát békévé tudja szelídíteni. Feladatnak elég volna újabb ezer évre.” A kurucok vagy a honfoglalók soha nem kérdezték, mi a magyar. Létük egy volt magyarságukkal, s tudták azt is, hogy velük a magyarságot pusztítanák el. Ma azonban a puszta lét (a túlélés) és a magyarság nincs ilyen egységben, sokszor ellentétbe kerül egymással. A dilemma ilyenkor úgy vetõdik fel, hogy kell-e a létért a magyarságot, vagy megfordítva, lehet-e a magyarságért a létet feláldozni. Ez a töprengés azonban értelmetlen, mert zsákutcába visz. A helyes álláspont csak az lehet, hogy nemzetünk fennmaradása egy erõs, öntudatos magyarság kialakulásától függ, ezt kell tehát bármi áron és minden eszközzel megteremteni. A magyarság természeti és szellemi dolgok összessége: földrajzi tényezõk (a Kárpát-medence változatos tájai s éghajlata), embertani és fajtajellegek (sokféle elem egybeolvadása), kulturális örökség, hagyományok, észjárás, jellem, sors, történelem (népek keresztútja!) stb. alkotják. A magyarság az idõk múltán elszakadt testvéreitõl, rokonaitól, s egyedül maradt Európában.

 

Folyton az élet és halál, a lét és nemlét problémáival viaskodott, talán ezért bírt ki minden tragikus csapást. Ha kivirágzott, hamarosan elbukott, viszont a legszörnyûbb helyzetbõl is rövidesen talpra állott. Mi hát a magyar? A népdal szerint: „Se nem szõke, se nem barna, az az igaz magyar fajta.” – meglehetõsen semmitmondó válasz. Megpróbálom hát a magam eszére, tapasztalatára hagyatkozva megfejteni. A magyar ritkán panaszkodik, jajgat, ábrándozik. Komótosan, szemlélõdve teszi a dolgát; általában konzervatív, becsületes, reális és józan. Tud alkalmazkodni, elfogad és megért másokat, nem akar senkit meghódítani, bekebelezni, elpusztítani. Sokáig hajlandó tûrni és nyelni, ám ha méltóságát, nyugalmát megsértik, felbõszítik s a vesztére törnek („Ne bántsd a magyart!”), vagy õsi jussát rabolják, bátran nekimegy bárkinek. A magyar nem bonyolult, nem filozofikus, nem pesszimista, nem is primitív. Célszerû, érzelmes, komoly, kevés szóval is beszédes, költõi lelkületû, szemérmes, büszke, lovagias, férfias, szabadságszeretõ, törvénytisztelõ és politikus nép. Ha belsõ feszültségei fölhalmozódnak, vagy tépi a balsors, olykor hajlamos a sírva vigadásra, a bujdosásra, a fölösleges virtuskodásra és szájhõsködésre, a csodavárásra, az oktalan ellenzékiségre és összeesküvésre. Manapság sajnos a tehetetlen beletörõdésre, az önpusztító mozdulatlanságra is. A magyarság hatalmas érték, ám egyben hivatás és küldetés is. Épp annyi joga van élni, mint bármely más nemzetnek. Semmivel sem pótolható vagy helyettesíthetõ, nélküle szegényebbé válna a világ s az emberi szellem. A magyarság legfõbb célja, feladata, hogy legyen, mert lennie kell! Tehát csak olyan politikát tudunk támogatni, ami a nemzetet mennyiségben és minõségben növeli, fizikai, anyagi, szellemi és erkölcsi téren erõsíti. Szeretnünk kell földünket és fajtánkat, mert a miénk. Szeretnünk kell magyarságunkat, mert ez a sorsunk. Szeretnünk kell múltunkat, javainkat, nyelvünket („Nyelvében él a nemzet.”), hagyományainkat és mûvészetünket; mindazt, amit népünk alkotott: mert nincs más kincsünk ezen a világon! Kötelességünk, hogy minél jobb magyarok legyünk! Meg kell védenünk a magyarságot ellenségeivel, s ha szükséges, önmagával szemben is! Bármily kicsi, jelentéktelen valaki, ha képes megszabadulni bûneitõl, gyarlóságaitól, ha le tudja gyõzni hibáit, és teljes szívébõl, lelkébõl szereti a magyarságot, nyeresége lehet a nemzetnek. Hazánk romlása, a nemzethalál réme egyre fenyegetõbb. Ám ha ez a tiszta tûz, ez a nemes szenvedély, ez az önfeláldozás lobog bennünk, a magyarság élni fog akkor is, ha mi már nem leszünk! * * * Egészen bizonyos, hogy a magyarságnak föltétlen köze van az emberiség elsõ magaskultúrájához és annak szétterjedéséhez a földgolyón. Az újkõkortól kezdve a magyarok voltak Európa fõnépe, jóval a görög-római világ elõtt. Minimum 10000 éve a magyarság folyamatosan jelen van a Kárpát-medencében, de ha ez a valódi õshazánk, akkor még régebben is. Az õsmagyarság páratlan kultúrával rendelkezett. Nem volt eredendõen pogány és nomád (utóbbi is csupán sztyeppei vándorlásai során); hanem házakban lakó, letelepedett, földmûvelõ és egyistenhívõ, vallásos nép volt. A kazárok, germánok, latinok, szlávok és egyéb populációk tanultak tõlünk, és vették át a magyarság fejlettebb kultúráját, nem pedig fordítva. A világ talán egyedül megmaradt õsnyelve a magyar! Nem mi integráltuk a közös szavakat és neveket másoktól, hanem azok megváltozott nyelve õrizte meg az õsmagyar nyelv töredékeit. Tehát a magyar nem lehet származék nyelv. A sumérok, szkíták és a hunok (nyelvi alapon is) magyarok voltak. Kitûnõen alátámasztja a föntieket a híres angol nyelvész, Sir John Bowring véleménye: „A magyar nyelv messze áll magában. Egészen sajátos módon fejlõdött, és szerkezetének kialakulása olyan idõkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett.

 

 Önmagában következetesen és szilárdan fejlõdött nyelv, amelyben logika van, sõt matézis, az erõ, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskõ, amelyen az idõk viharai karcolást sem ejtettek. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem alkudozik, nem ad és nem vesz senkitõl. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke. Aki megfejti, az isteni titkot boncolgat.” * * * Talán nem fölösleges kitekinteni egy kicsit más országokra sem. Néhány szemelvény erejéig vizsgáljuk meg, hogyan látnak bennünket az ellenséges, vagy éppenséggel a tárgyilagosabb krónikások. Meglehet, ez is gyarapítja ismeretünket. Íme így vélekedik a „keresztény” Nyugat (németek, franciák stb.) az õsmagyarokról: „A barbár, hódító magyarok nem emberek, de vadállatok módjára élnek, mert nyers húst esznek, vért isznak és az ellenség szívét kitépik.” Másutt ezt írják: „Néhányan a földet mûvelik, mások olyan szörnyûek és iszonyatosak, hogy emberhúst esznek és embervért isznak. Semmiféle irgalom nem hajlítja meg õket, semmi kegyesség nem indítja meg bensõjüket. Ördögi fajzat, a Sátán szövetségese.” Egy harmadik így rémüldözik: „Levágták az ellenség fejét, a koponyájából kupát készítettek és ebbõl ittak.” A negyedik szerint: „Testalkatuk zömök, fejük nagy, szemük kicsiny, orruk tömpe, karjuk lelógó, mint a majmoké. Mindig lovon ülnek, rövid görbe kardot viselnek, és úgy ordítoznak, mint a vadállatok.” Lám, ilyen az egész világot bejáró szittya-vérvád. Ettõl a gyûlöletes képtõl máig sem szabadult meg a magyarság. Most is így festenek le minket a történelmi mûvekben és a tankönyvekben. Az elfogult, becsmérlõ hangot csak ritkán színezik dicséretek, vagy reális jellemzések. Jobbára csak akkor, ha egyes népek védelmi érdekei megkívánják a magyar segítséget, ha szükségük van a magyarok vitézségére, harciasságára. A bizánci Bajazid szultán véleménye szinte kivételnek számít: a magyarokat „a földkerekség népei közt a legderekabb” nemzetnek tartja. Más írástudók szerint: a magyar nép szereti a függetlenséget, és érzéke van a szellemi és lelki kiválóságok iránt; továbbá elismerik vendégszeretetét, szíves és barátságos modorát. A török hódítás idején a vad, félelmetes magyarok hirtelen a kereszténység nemes védõi, Krisztus atlétái, a hit pajzsai lettek. (Jóval késõbb a pángermánizmus, pánszlávizmus, majd a bolsevizmus gátjai.) Ám a „kegyes” Nyugat hamar felejtett: egyes források szerint Európát nem a magyarok, hanem a németek mentették meg. A magyar csak hadakozni tud, mûveltségre képtelen, továbbá gõgös, önzõ, lusta, szûklátókörû, kétszínû, zsarnok és népnyúzó; csekély kultúrája, tudománya, mûvészete, ipara és kereskedelme csak külsõ (német, szláv) hatás eredménye; a magyar városi életre képtelen, igazi otthona a puszta stb. Talán még a németeknél s a franciáknál is jobban gyûlöltek a csehek, tótok, rácok és oláhok: öntudatra ébredésük után elterjesztették rólunk a turáni féktelenséggel elnyomók mítoszát; akik kóborcigány-életet élnek, s Ázsiából elõtört rabló nomádok. Ebben a nyomasztó légkörben üde szigetként a lengyelek jóindulattal néznek minket: testvérüknek tudnak, felismerik nemzeti karakterünk, természetünk, szokásaink hasonlóságát („…egy néppel sem egyezünk annyira, mint a magyarral...”). A „kultúrnépeknél” a cigány képe szorosan összeforr a magyaréval, sõt olykor azonosítják a cigány és a magyar jellemet (ez persze jórészt saját idegenforgalmi propagandánk és filmjeink hibája!).

 

 

1848-49-ben végre olyannak látta Európa a magyart, amilyen a valóságban: diadalmas harcaiban a szabadság bajnokának, tragikus bukásában szerencsétlen áldozatnak; a hõsi nemzet képe Petõfi eltûnése, majd Kossuth emigrációja nyomán csak erõsödik. („Lovagok, hõsök és költõk népe a magyar.”) Talán még 1956 után él rólunk hasonlóan kedvezõ kép a világban. Általában tehát negatív, olykor elismerõ, de legtöbbször hamis, irreális véleményt alkotnak fajtánkról: azaz lóra termett és lovagias, nemes arcélû úri nép, mely örömmel harcol, mulatozik és cigányozik; mindamellett barbár ázsiai jövevény, vad szittya-hun õseire emlékeztet, ezért idegen test a nagy indogermán Európában. S hogy megítélésünk ma se legyen kedvezõbb és hitelesebb, arról gondoskodnak „pártfogóink”. Elsõsorban a hazai és nemzetközi zsidóság (ki-ki ismeretei szerint sorolhatja a neveket!) szüntelen össztüze rendkívül ártalmas: bûnös nép, fasiszták, németbérencek, utolsó csatlósok, följelentgetõk, bosszúszomjasak, szélsõségesek, antiszemiták, primitívek, bõgatyások – ilyesmiket terjesztenek rólunk. * * * Az arénák és katakombák ókeresztényeinek hitével és bátorságával, az igazság szigonyával kell küzdenünk a sátáni indulatok s az apokalipszis ellen. A saját köreinkbõl származó vezetõkkel kívánjuk az országot irányítani; olyanokkal, akik a mi életmódunkat gyakorolják, a mi lelkünkkel éreznek s a mi nyelvünket beszélik. Egy olyan társadalmat szeretnénk, melynek törvényei és szokásai a mi értékeinket, hagyományainkat tükrözik. Ezt a kozmopoliták törzsi széthúzásnak, mi pedig alapvetõ életjognak, valódi szabadságnak nevezzük. Hazánk századok óta európai és magyar; utódaink számára is így kell megõriznünk. Nem mondunk le õsi területeinkrõl és nemzeti javainkról egyetlen jöttment kisebbség érdekében sem, amely holnap talán többség akar lenni. Páratlan szellemi kincseinket és mûveltségünket nem adjuk el egy tál szuperliberális moslékért. Ha az önvédelemtõl bármi okból elállnánk, úgy utat nyitunk a totális pusztulásnak, mely kívülrõl és belülrõl egyaránt fenyeget.

 

 

Majd ha Izrael beengedi a nem-zsidókat, Finnország és Japán a különféle menekülteket, akkor mi is fogadhatjuk a nem-magyarokat – azaz sohanapján. Akkor majd megnyithatjuk határainkat, de csak akkor. Mert egyébként feloldódunk az idegen bevándorlók tengerében. Bármit ígérnek a pajeszos szirének, hazánk, nemzetünk és anyanyelvünk nem lehet piaci árverések vagy tõzsdespekulációk tárgya! A hazafiság nem elvont gondolat, nem üres szólam, hanem valóságos kötelesség és élethivatás. A hazafiság nem melldöngetés, nem jelszó és frázis. Nem gyalázkodás, nem kirekesztés és nem gyûlölködés. A hazafiság nem elhaló nyöszörgés vagy reménytelen sóhajtozás, és nem önpusztító ábrándozás. A hazafiság nem ugródeszka, nem üzlet és nem szélhámosság. A hazafiság éber nemzeti öntudattal végzett õrködés. A hazafiság a nemzeti értékek ismerete, megbecsülése és szeretete. A hazafiság a legpozitívabb érzelem, a leghasznosabb magatartás, a legnemesebb cselekvés. A hazafiság szent feladat: Istentõl rendelt munka és áldozat! * * * Csak egy egyetemesen megszervezett társadalom alkothat nemzetet. Csak azok a nemzetek juthatnak magasra, amelyek valami nemes célt tûznek maguk elé, s tisztességes módon afelé törekednek. Ez megmaradásuk alapja, s ezzel egyúttal az egész emberiséget is szolgálják. A lusta, öntudatlan, szervezetlen nemzet viszont meghal. A magyarság már annyit tett Európáért, hogy évezredekre megváltotta jogát az érvényesüléshez. Egy barátom mondta nemrég: „A magyarságot a széthúzás tartja össze!”. Aligha igaz ez a kissé morbid elképzelés, mégis elgondolkoztató. Mert nemigen van más nemzet a világon, amelyik ennyi belsõ torzsalkodás után – nem beszélve az állandó külsõ nyomásról – is fenn tudott maradni. A nemzet szellemi (emberi) közösség, egy közös gondolat („közös ihlet”). Nem lehet beleszületni, el kell sajátítani. Hosszú fejlõdés során az emberi szellem szervezi fokról-fokra, s tagjai ebbe az eszmébe vetett hitükben kovácsolódnak nemzetté. Történelmi képzõdmény is tehát, ezért nemzetenként és koronként változhatnak ismérvei. Egy közösséget, népet az tesz nemzetté, hogy annak tartja magát. Követendõ eszmét állít, s nem puszta ösztönei, szükségletei szerint cselekszik. Maga az eszme változatlan, egyetemes és örök, ezért igen nehezen közelíthetõ meg. Egy nemzet történetének sûrítménye: a nemzeteszme történelme. A nemzetet alkotó tényezõk: a közös származás, nyelv, haza, állam, kultúra és sors. A nemzet több és más, mint a nép vagy a faj(ta). Az utóbbi egy biológiai fogalom, vagyis természeti kategória. Az erõs keveredés miatt különben sincs ma már egységes, fajilag tiszta közösség, legföljebb bizonyos vérségi homogenitás. (De jobb is így, mert a belterjes tenyészet mindig korcsosuláshoz vezet.) A nép pedig bizonyos azonos lényegi vonásokkal, szellemiséggel, kultúrával rendelkezõ, viszonylag zárt embercsoport (etnikai egység), de még nem nemzet (nem eszmei közösség!). A kettõ elsõsorban az öntudatosság fokában különbözik. A nyelv, a kultúra, a vallás, az állampolgárság, a haza és a sorsközösség csak egyes megnyilvánulásai a nemzeti lényegnek. Fontosak, de nem perdöntõek, hisz mind csak másodlagos képzõdmények: a már élõ nemzet alkotásai. A nemzet elvileg valamennyiük nélkül meglehet (lásd a határon túli vagy emigráns magyarok, a mohamedán vagy buddhista hitre térõk esetét, az idegen származású aradi vértanúink magyarrá válását stb.). Így maga a sovinizmus (nem tévesztendõ össze az egészséges nacionalizmussal!) is fölösleges és esztelen emberi düh, hiszen pont a fenti külsõségeken alapul. Tipikus példája annak, ha az eszmérõl alkotott fogalom erõsebb a valóságnál. Ebbõl következnek: a nemzeti imperializmus, a kisebbségi politika, az asszimiláció, a kitelepítés stb. Magyarországon a köznép sokáig nem tartozott a nemzetbe, csak az uralkodó és hûbéresei (vagyis a nemesek). Ezért nálunk sohasem volt nemzetállam vagy népnemzet. Õsi örökség szerint minden népet a maga szokásainak, törvényeinek megfelelõen kormányoztak a többnyelvû birodalomban, tehát messzemenõen megõrizhették sajátságaikat. Ez a tolerancia egyedülálló volt egész Európában. S ez a bölcsesség és emberség ma legfeljebb nevetség, vagy inkább megvetés tárgya „nemzetietlensége” miatt. Ha mi a szomszédainkhoz hasonló nemzetiségi politikát folytattunk volna, akkor ma a Kárpát-medencében nem lenne semmilyen nemzetiség, hazánk egynyelvû, színmagyar állam volna. A világ összes nemzete közt a magyarság (ez a szittya-keresztény nemzet) maradt legtovább hû a keresztény egyetemesség (univerzalizmus) középkori eszméjéhez, ezért védte – hõsi önfeláldozással – egész Európát a pogány hódítók ellen. A magyar sovinizmus (türelmetlenség, idegengyûlölet) – ha volt is ilyen – mindig más sovinizmusok létünket fenyegetõ támadásaira felelt, tehát inkább nevezhetõ önvédelemnek. Bármennyire is idegen tõlünk, úgy tûnik, jövõnk és megmaradásunk érdekében legfõbb ideje, hogy „alkalmazkodjunk” a körülöttünk élõ népek körében mindenütt használatos „nemzeti” politikához. A magyarság nem boldogság, nem elõny, hanem örök szorongás a létért, a szabadságért, s egy letûnt múlt keserû önérzete. Nem elég magyarnak születni, azzá kell válni, s a magyarságot minden ízében vállalni kell! Nem lehetünk egyszerre hûségesek nemzetünkhöz és idegen hatalmakhoz! A magyarság hivatás, küldetés: sajátságainknak (hagyomány, kultúra stb.) a humánum, a tiszta, örök és egyetemes emberi felé tágítása.

 

 A nemzetiesülés és magyarosodás (nem elmagyarosodás értelemben!) tehát szellemi emelkedés! A magyar szellem lényege – a szabadság! Ezért nem süllyedhetünk állati sorba, s nem olvadhatunk be az idegenek közé. Meg kell maradnunk nemzetnek! Ezt az áldozatot várják tõlünk õseink és Európa becsületesebb része. Ezt parancsolja az emberi és az isteni szellem! Csak a tehetséges, elõrelátó, gerinces politikusoknak szabadna irányítani, hiszen fõ feladatunk az állam és a nemzet összes anyagi, szellemi és morális erõinek egységbe szervezése lenne, az átlagember szükségleteinek megfelelõen. Az állam lényege a hatalom. Célja a társadalom organizációja, békéjének és rendjének biztosítása, megvédése. Az állam lehet a népé vagy a nemzeté, de szembe is kerülhet velük (lásd kommunizmus, vagy napjaink „parlamentáris demokráciája”!). A tiszta államiság (a világnézet, vallás és egyebek társadalomra hagyása, a be nem avatkozás) megvalósítása szinte lehetetlen (sõt olykor kifejezetten káros, álliberális) törekvés. A néphez, nemzethez tartozás nem hatalmi, hanem érzelmi úton jön létre; védelmet, elõnyt nem nyújthat, csak morális értékeket, szellemi-lelki kincseket, tartalmasabb életet. Aki nem képes elképzelni, hogy más néphez, nemzethez is tartozhatna, az az igazi hazafi! Erõink és gyengeségeink feltárásával, valósághû helyzetelemzéssel, a lehetõségek és érdekek ismeretében kell meghatározni feladatainkat. El kell érni, hogy minden magyar felelõsnek érezze magát minden magyarért, s boldogulását – önzetlenül – csak a közösségen belül keresse. Nem hazaszeretet és nemzeti érzés az, ha akár a legcsekélyebb értékeket is eltapossuk. A magyarság bátor, öntudatos megvallása, a magyar értékek (nyelv, kultúra stb.) föltétlen tisztelete a legmagasabb szellemi és erkölcsi cél legyen! Ma már kevesen mondják nyíltan, hogy fasiszta, alja nép vagyunk, de továbbra is ócsárolnak, s kishitûséget, bûntudatot csepegtetnek belénk, hogy akaratunkat, cselekvõképességünket teljesen megbénítsák. Idegen elnyomóinkkal, a hazugságokkal, sértésekkel, bántalmazásokkal szemben mi mindig „megértést” tanúsítottunk, ahelyett, hogy visszaütöttünk volna mindenért. A világ is ellenségeink rágalmainak ad igazat, ha védekezni se próbálunk, s a tényeket is elhallgatjuk. Nem beszélve arról, hogy újra vérszemet kaphatnak, ami egy általános magyarverésbe és gyilkolásba, szülõföldünkrõl való elûzésünkbe torkollhat. Nem kell, hogy mi támadjunk, de némán tûrni az ütéseket – öngyilkosság!

 

Csak akkor remélhetjük, hogy a hódítók békén hagynak, ha minden esetben visszavágunk. A sajtótól, a pártoktól, az országgyûléstõl és a kormánytól nem sokat várhatunk. A választ nekünk, kárpát-medenceieknek és a magyar emigrációnak kell megadni! A tömbökben, szigetekben, szórványokban (ám õsei honában!) élõ magyarság, ha már a politikai nemzethez nem tartozhat, legalább autonóm kulturális nemzet(rész) és szellemi haza lehessen. Mivel a magyarság zöme súlyos helyzetben van, égetõen fontos a védelem, a segítõkészség és szolidaritás fokozása, aktivizálása. Az összmagyarság legfõbb érdeke, hogy idegen zsarnokoktól és hazai lakájaiktól független, szabad, önmagának tetszõ életet élhessen, s létszámában, öntudatában, gazdasági és szociális téren is gyarapodhasson. Mindig élesen el kell különíteni a magyar nép, a magyar felemelkedés szükségleteit az uralkodó hatalmak és politikák „szükségleteitõl”. Az elõbbieket feltétel nélkül támogatni kell, míg az utóbbiakat csak megfontolt fenntartásokkal, a magyar érdekekhez pozitívan vagy negatívan viszonyuló tevékenységüktõl függõen. A legmagasabb rendû tisztesség és becsület, ha vállaljuk népünk sorsát. Azok leszünk a világban, amik önmagunkban. Elcsatolt (megszállt) magyar véreinknek kell az anyagi és erkölcsi támogatás, de a legfontosabb, hogy az egész nemzet életbizalma visszatérjen. Megmaradásunk alapja, hogy érdemes legyen magyarnak lenni. A kisebbségi helyzetbõl is sorsot, hivatást kell kovácsolnunk; nyomorúságunkból hõsi küldetést. A magyarság, a nemzet fogalmába sokféle ember belefér: jó magyar és rossz magyar egyaránt. De mindig több, mint egyedi hordozója, mert túléli, átörökíti azt. Viszont a legkiválóbb szellem se halhatatlan, ha nemzete elvész. Ezért a leglényegesebb számunkra, hogy õrizzük és továbbadjuk a magyarság értékeit, s elkerüljük pusztulását. Ehhez ápolni, bõvíteni kell kapcsolatainkat minél szélesebb körben. Aki magyar létére elszakad nemzetétõl, szélfútta levéllé, gyökértelen fává válik. Azon kell lennünk, hogy minden jövõnkért felelõsséget érzõ magyar mindenütt olvashassa a folyóiratokat, újságokat, könyveket; megnézhessen, meghallgathasson minden magyar költõt, mûvészt és tudóst; bárki bármit bárhol szabadon elmondhasson és leírhasson. Bármely ideológiai-politikai hatalom, amely a magyarság közé éket próbál verni, tehát nemzeti öntudatunkat, hagyományainkat mérgezi, az mindnyájunkat sért emberségünkben és magyarságunkban.

 

 

Törekedjünk rá, hogy a jövendõ magyar nemzedékek büszkén, szabadon, tiszta történelmi- és magyarságtudattal, nemzetükért áldozatra készen léphessenek az élet színpadára. * * * Az ítéletmondás a história, majd végül Isten dolga… Tehát aki egész életében a jóra, önmagával és nemzetével szembeni kötelességei következetes teljesítésére törekedett, annak nincs félnivalója.

 

 „Aki a szegények és elnyomottak útját figyeli, nem tévedhet el az eszmék zûrzavarában.” A megõrzött magyarság ne féltett kincs legyen, hanem eszköz a küldetéshez, vagyis az összmagyarság sorsának javításáért kifejtett küzdelemhez. Ez nem könnyû szórakozás, hanem kemény, céltudatos munka és szolgálat. Kevés csak önmagunk boldogulását keresni. Testvéreink, népünk, nemzetünk jövõjéért tenni, ügyét képviselni a világban – ez az a többlet, amiért élnünk érdemes. * * * Megjegyzés: Írásomat jó szívvel ajánlom sokszorosításra és széles körû terjesztésre minden korosztálynak


 


 

VÉRES FELHőK

Véres felhők ontják a vörös esőt.


Halljuk a hangot a felhők fölött.

Turul repül a hegyek  horizontján.

Regős énekel nekünk a lantján.

 

Őseink földjén lángol már a róna.

Idegen hordák hada útjainkat rója.

 

Harcosaink kardja csillog a fényben.

Piros fehér zászlónk lobog a szélben.

 

Hosszú ősz haját hátraveti a táltos.

Mondja a magyarok istenéhez imádkozz.

 

Harci dobok hangját viszi messze  a szél.

Fend a kardot testvér közel a cél.

 

Bölcsönket nem adjuk védjük a medencét.

Ki írtjuk inen az istentelen bestét.

 

Rovást rovunk minden ház falára .

Ez az ország nem kazár árulók tanyája.

 

A szövetség népeink  vérével  köttetett .

A Magyar erre a szent földre rendeltetett.

 

Sekeli Sijas Andorás


S.S,ANDORÁS

 


Olvasd a habirut is


 

HUMOR VALLÁSKRITIKA



Valláskritikai viccsokor

 



Új kispap érkezik a plébániára és gyóntat. Nem tudja az egyik hölgy orális kielégítésére mit adjon. Ezért kiszól az idős papnak:-Atyám, te mennyit szoktál adni szopásért? -A harangozónak.Egy ezrest.


"Figyelem! A következő bejegyzésben előfordulnak majd olyan kifejezések, amelyek egy szemléletes példával élve olyanok mint a tehénlepény az oltáron. Egyik vallás követőinek a legszentebb dolog, amíg a másiknak meg szentségtörés. Aki úgy érzi bármilyen formában is sérti, sértheti az, nézegessen inkább naplementés képeket ! Akinek ez nem tetszik, és ennek ellenére továbbolvas, az egy idióta!



Felrobbant a szalámigyár. A szalámik röpködnek egész fel a felhőkig. Az egyik szalámit elkapja egy kis angyal aki egy felhőn heverészett. Nézegeti mi lehet az, de nem tudja. Átkúszik egy másik felhőre egy másik kis angyalhoz. Azonban ketten sem tudnak rájönni mi lehet ez. Végül úgy határoznak, hogy megkérdezik Máriát. Mária nézegeti egy ideig, végül azt mondja:
- Hát ha nem lenne a végén ez a csomó azt mondanám, hogy ez a szentlélek.






Pistike ácsorog a piroslámpás ház előtt. Egyszercsak kijön onnan egy férfi. A gyerek megszólal:
- Bibíí, bácsíí! Tudom ám, hogy hol voltál!
- Psssszt! Nesze, itt van egy százas, csak ne szólj róla senkinek, hogy itt láttál!
A férfi elindul, a gyerek utána. Egy házhoz érnek, ahol a férfi kulcsot vesz elő, mire a gyerek:
- Bibíí, bácsíí! Már azt is tuom, hogy hol laksz!
- Pssszt! Fiacskám, itt van még két százas, csak ne szólj róla senkinek!
Pistike hazamegy, de nem tudja magában tartani a dolgokat, elmeséli a nagymamának, hogy milyen könnyen szerzett egy kis zsebpénzt. A nagymama ráripakodik:
- Ejnye, szemtelen kölke! Ilyet nem illik csinálni. Szépen elsétálsz a templomba, a pénzt bedobod a perselybe, azután meggyónod ezt a bűnt!
Pistike kénytelen-kelletlen elmegy, bedobja a pénzt, beül a gyóntatószékbe, ahol kinyílik az ablak, mire a gyerek:
- Bibíí, bácsíí! Most már azt is tudom, hogy hol dolgozol...

Egyszer az Úr lejött a Mennyből, és elment a németekhez. Azt mondta nekik:
- Van számotokra néhány parancsolatom, aminek a betartása könnyebbé teszi az életeteket. Az egyik ezek közül az lenne, hogy "Ne ölj!"
Erre a németek hátat fordítottak neki, mondván:
- Ez minket nem érdekel!
Továbbment az Úr az olaszokhoz. Nekik is mondja:
- Van számotokra néhány parancsolatom, ami megkönnyíti az életeteket. Az egyik ezek közül az, hogy "Ne lopj!"
- Ez minket nem érdekel! - felelték az olaszok.
Ezután az Úr továbbment a franciákhoz. Nekik is ajánlotta parancsolatait, például azt, hogy "Ne kívánd felebarátod feleségét!"
- Ez minket nem érdekel! - utasították el a franciák.
Az Úr végül a zsidókhoz fordult:
- Van számotokra néhány parancsolatom.
- És mennyibe kerül az nekünk? - kérdik tőle a zsidók.
- Semmibe. - feleli ő.
- Jó, akkor kérünk tízet!




- Mi a különbség egy festmény és Jézus között?


- A festményhez csak egy szög kell.








Kiscsávó lapozgatja a Bibliát,amiből eccertsak kihullik két lepréselt falevél. Odaszalad az anyjához.


- Nézd, anya, megtaláltam Ádám és Éva alsóneműjé








 


Új kispap érkezik a plébániára, és az öreg rögtön az első nap át is adja neki a gyóntatószéket. Azonban meghagyja neki, hogyha nem tudja, melyik büntetésre mennyi imádságot kell kiszabni, csak szóljon ki bátran, hátul lesz a kertben. Jön is az első "ügyfél", egy fiatal nő.
- Milyen bűnt követtél el,lányom?
- Paráználkodtam.
- Mégis hogyan?
- Szoptam.
Gondolkodóba esik a fiatal pap, nem tudja, milyen mértékű büntetést szabjon ki rá. Ezért kiszól az idős papnak :
- Atyám, te mennyit szoktál adni szopásért?
- A harangozónak? Egy ezrest.

Tizenkét papjelölt áll felszentelés előtt. Még egy utolsó, de nagyon kemény próbán kell átesniük: azt kell bizonyítaniuk, hogy nem érdekli őket a szex.
A próba abból áll, hogy meztelenül egy sorba állítják a jelölteket, mindenkinek egy kis csöngettyűt kötnek a szerszámjára. Eközben egy gyönyörű meztelen nő lejt táncot a jelöltek előtt. A próbán az felel meg, akinek a csöngettyűje néma marad.
Tizenegy csöngettyű marad néma, de a tizenkettedik jelölt csengője nagyon erősen kezd mozogni és hosszú trillákat hallat. A nagy mozgástól a csengettyű leesik a földre. A leleplezett jelölt kétségbeesve hajol le, hogy felvegye a csengőt.
Ekkor megszólal tizenegy csengettyű…




A pápánál vélhetőleg halálos kimenetelű hereproblémákat diagnosztizáltak és ezért rendkívül bonyolult műtétnek kellett alávetnie magát. Az orvosok azonban közölték vele, hogy a műtét sikeres mivoltáról csak úgy tudnak meggyőződni, ha a páciens egy hölggyel hál utána és ott tud teljesíteni.


A pápa összehívta a környéken flangáló bíborosokat és elmondta, mi a szitu. A bíborosok egyetértettek, hogy jelen esetünkben a cölibata életmód felfüggesztése indokolt és elhatározták, hogy a pápa kedvére tesznek és szereznek neki egy hölgyet.

A pápa azonban a következőket közölte:

- Négy feltételem van. Először is a hölgynek vaknak kell lennie, hogy ne lássa, hogy a pápával fexik le és aztán szétkürtölje. Másodsorban süketnek is kell lennie, hogy ne hallja, hogy a pápával szerelmeskedik, és ne adja tudtára a sajtóhiénáknak. Harmadszor némának is kell lennie, hogy egyáltalán ne tudjon minderről beszámolni...

A bíborosok egyike közbeszólt:

- Én ismerek egy ilyen hölgyet és mindjárt szólok...

- Várj, várj, a negyedik feltételem az, hogy jó nagy mellei legyenek.
KAPCSOLODO CIKEK A HABIRUN

2011-04-28

VALAHONNAN MAGYARORSZÁGROL.



Egy kisebbségi (sváb) levele zsidó és cigány polgártársaihoz

Őseim a ti őseitekhez hasonlóan évszázadokkal ezelőtt ezt az országot választották hazájuknak. Mivel minket senki nem kényszerített arra, hogy itt éljünk, ezért jogosan várta és várja el a befogadó ország, hogy elfogadjuk : első a magyarok érdeke. Mi svábok nem érezzük magunkat elnyomottnak, hiszen beszélhetünk, tanulhatunk németül, ápolhatjuk
hagyományainkat. Ahogy ti is.

Természetesen nem felejtettük el azt a sötét, kommunista korszakot, amikor a svábokat tömegesen deportálták, málenkij robotra hurcolták őket, házaikat elvették, sokukat névmagyarosításra kényszerítették. Akkor persze liberálisok, fajvédők, népszavás idióták nem tiltakoztak. Gusztosokban és mohácsikban nem keltett félelmet a Munkásőrség, a
kommunisták felfegyverzett, bakancsos, egyenruhás párthadserege.

Nagyszüleimtől is mindent elvettek. Anyu így lett Brauer helyett Bányai, és ráadásként a középiskolából is kirúgták. Mégsem lettek megélhetési bűnözők. Kemény munkával előlről kezdték az életüket, ahogy még nagyon sok sváb. Híresek is a svábok a spórolásukról. Persze országokat még ma sem tudunk felvásárolni.

Vallom, hogy minden fajnak, rassznak, etnikumnak és nemzetiségnek vannak jellemző tulajdonságai. Nem vagyunk
egyformák. Ez a különbözőség az egyik fontos része a kriminológiában alkalmazott profilalkotásnak.

Milliárdos ingatlanpanama, tőzsdespekuláció - zsidóbűnözés.

Színesfémlopás, emberölés különös kegyetlenséggel 200 Ft-ért, csoportosan elkövetett garázdaság kapákkal és kaszákkal felfegyverkezve - cigánybűnözés.

Ha majd a svábok között is elszaporodik egyfajta bűnelkövetési módszer, én nem fogok tiltakozni a svábbűnözés szóösszetétel használata miatt. Sőt, elsőként fogok elhatárolódni a bűnöző életmódot folytató
sváboktól.

Fiamat a tisztességes, becsületes életre nevelem. Kitűnő tanuló és nem szokott "gyerekcsínyt" elkövetni.

Zsidók és cigányok!
Szörnyű lehet itt élnetek, hiszen mindenkit gyűlöltök és nem értitek miért gyűlöl meg benneteket mindenki. Vajon én, mint sváb származású, miért nem érzékelem a kirekesztést? Mert mi elfogadtuk a szabályokat.

Megszerettük ezt az országot, Magyarországot a hazánknak tekintjük. Ti csak egy gazdatestnek, amin parazitaként
élősködtök.

Ha nem érzitek itt jól magatokat, gondoljatok ex-miniszterelnökötök szavaira : "El lehet innen menni!".
VALAHONAN MAGYARORSZÁGROL.
VALAKI AKI NEMZETISÉGKÉNT IS MAGYAR

Gyöngyöspata most írta be nevét a magyar történelembe.




Gyöngyöspata történelmi szerepe

Gyöngyöspata most írta be nevét a magyar történelembe. Nem a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület, a Véderő, vagy a Betyársereg akciója nyomán, még csak nem is a magyarokat verő cigány garázdaságok miatt, hanem a kormány megmagyarázhatatlan politikai hibája következményeként. Az érzelmek és az indulatok táplálta helyi összetűzésekből, melyet a hatalom képtelen volt megfelelően kezelni, a hibás megoldási akarat következtében megteremtődött a polgárháború igazi kiváltó oka. A gyengécske kis önvédelmi kísérletekre rendkívül durva választ fogalmazott meg a zavarodott államvezetés, mely kizárólag az önvédelem totális felszámolását célozta meg.

Addig nincs polgárháború, amíg a legkisebb esélye is megvan a problémák vérontás nélküli megoldásának. Senki nem akar feleslegesen ölni, gyújtogatni, megsebesülni (pár pszichopata kivételével). A legvégső pillanatig reménykednek az emberek abban, hogy a hatalom képes valahogy megoldani a veszélyes helyzeteket. Ezt a végső reményt zúzta szét a hatalom a szabálysértési, majd a Btk. módosítási műveleteivel. Ezek a módosítások nem a százezer forintokról, vagy a két-három éves börtönbüntetésekről szólnak, hanem arról, hogy aki a legkisebb módon is akadályozza azt, hogy kirabolják, megbecstelenítsék, esetleg megöljék, súlyos bűncselekményt követ el. Ugyanis a szervezett cigány rablóbandák ellen csak szervezett önvédelemmel lehet sikeresen fellépni. Egyenruháról szól a mese? Igen, de minden pontos meghatározás nélkül. Nem helyeselhető az, hogy egyes egyenruhás csoportok törvényi felhatalmazás nélkül rendőri, rendfenntartói feladatokat akarnak ellátni. Óriási visszaélések melegágya lehet ez az eljárás. Ennél csak az a helytelenebb, és bűnösebb cselekedet, ha nincs hatalmi akarat a biztonságos életvitel biztosítása érdekében. Ugyanis minden más törvénytelenség ebből ered


.
Egy szabálysértési rendelet és egy törvényerejű rendelet nem old meg semmit. Holnap folyik tovább a rablás, az erőszak és a gyilkolás. Holnap mindenki tudni fogja, hogy a hatalom képtelen, vagy nem is akarja megvédeni a magyarságot. Holnap mindenki tudni fogja azt is, hogy az önvédelemért börtön jár. Holnap tudni fogja mindenki még azt is, hogy a hatalom a magyarságot odavetette koncként az idegenek elé. És ez a tudat a polgárháború kovásza.



Nem lenne semmi gond akkor, ha holnaptól kezdve megszűnne a cigánybűnözés. De miért szűnne meg, amikor most kaptak a bűnözők szabad kezet, és felmentést. Olyan ez, mint egy városostrom utáni szabadrablás engedélyezése. Ott sem lehetett ellenállni. Se csoportosan, se személyesen. A gyöngyöspatai helyi háborút a magyarság elvesztette, a cigány-zsidó kormány engedélyezte a szabad rablást. Ha van még mit elrabolni.



Nyilván van oka a hatalomnak arra, hogy ilyen módon próbálja megoldani a megoldhatatlan kérdést. Munkát és fizetést nem tud adni, rövid időn belül a segélyezési rendszer is bukni fog, a külföld nem fogad be cigányokat, a szociális háló foszlányainak is rövidesen vége. Nincs más kiút, mint segíteni a bűnöző életvitel fennmaradását, különben százezer számra halnának éhen a cigányok. Azt sem lehet elvárni, hogy az analfabétizmusba, az alkoholizmusba, a totális sivárságba zuhanó cigányok a saját erejükből emelkedjenek ki ebből a helyzetükből.



Azok, akiket eddig a milliárdok sem voltak képesek kiemelni. A baj az, hogy ez a nagy létszámú bűnöző réteg nem a Rózsadombon, vagy a Svábhegyen "munkálkodik", hanem a hasonló kilátástalan életkörülmények között élő magyarok fáradságos munkájának az eredményeit lopja, rabolja el.
Ez a hatalmi hiba nem marad következmények nélkül. A megdöbbent magyarságnak választ kell erre adni. Nem olyat mint a szikszói öregember, aki a cigány szomszédai miatt felakasztotta magát. Ez a gyáva és erőtlen emberekre jellemző. De olyat sem, hogy elmenekülök. Ez patkány módszer. Egy ázsiai, ha ilyen helyzetbe kerül, utolsó filléreit is feláldozva beszerez egy lőfegyvert és egy marék lőszert, majd egyet magának megtartva, a többit felhasználja. A palesztinok összefognak és a közösség erejével igyekeznek úrrá lenni a helyzeten. Az írek és a baszkok módszerei ismertek. Nálunk meg 15 cigány képes egy többezres falut terrorizálni? Hatalmi segédlettel. Ha ez így van, akkor annak a falunak pusztulnia kell, a természet kemény törvényei szerint. Nem érdemlik meg az életet sem.



Csak öregek lakják ezeket a falvakat? Miért? Hol vannak a fiatalok? Cserben hagyták szüleiket a kényelemért, a könnyebb életért. Vagy meg sem születtek? Ott, ahol a cigány nők teleszülték a cigánylapost. A rossz nevelés, a beteges értékrend és a gyávaság most bosszulja meg magát. Rettegésben élnek, de görcsösen ragaszkodnak még ehhez a minősíthetetlen életükhöz is. A hősi életszemléletről, a szembenállás nagyszerűségéről még csak nem is hallottak. A törökországi örmények esetéről fogalmuk sincs. Ezek a falvak halálra vannak ítélve. Állami segédlettel.
Sok közösség ezt fel fogja ismerni és az életösztön cselekvésre kényszeríti őket. Mi is lehet ez a cselekvés? Dialógus? Egyezkedés? Saját kárukra további segélyezés? A francokat! Csakis a tevőleges ellenállás! Hát ezt váltja ki a hatalom hibás reagálása. És idézve a régi klasszikust: Ez több mint bűn, ez hiba volt! Gyöngyöspata így íródik be a történelembe.
Kassai Ferenc
JÖVÖNK

AZ ELÖZMÉNY

Vascsövekkel, karókkal JÖTTEK A HABIRUK MERT KELLENEK A HÁBORUK.
RÉSZLETEK .
http://atyasekeli-habiru.blogspot.com/


2011-04-27

KÁOSZ A REND ALATT 2



Ezek irányítani tudják, hogy neked mit mondanak, és ily módon KÖNNYŰ ISMERETEKET KIVONNI a FORGALOMBÓL, és az egymás utáni évfolyamoknak nem tűnik fel, hogy egyre kevesebbet tanítanak nekik, kevesebbet, mint az előttük levőknek. Ez egy elképesztő trükk.  Egyszerűen csak visszatartani a tudást. Használj egy kis tudományt.  Tartsd az előretolt embereid csoportját készenlétben, jól fizetett előretolt fedőszervezeti csoportokat, és aztán lendülj akcióba, kezdj el ordibálni, sikoltozni, és mindenit pánikba ejteni.  “Csináljanak valamit!  Csináljanak valamit!”  És máris azt veszed észre, hogy a dobok  peregnek, mint mondtam, hogy ezt így csinálják.  Habár ezen a télen kezdünk majd több és több hírt kapni, amíg ez naponkénti dologgá válik, egy napi eseménnyé, amíg végül a fejünk tetejéig teli leszünk  a globális melegedéssel. És ez ott marad, a fejünkbe rögzítve, amint ezek végig visznek minket azon a boldog táncon a megoldásig, ami majd csak a következő globális találkozón fog kibontakozni.  A globális találkozó aztán végig megy majd a rutinokon, azt mímelve, mintha most elhatároznának dolgokat, mert bizony ezt már régen elhatározták, és kifejtik majd a határozataikat.  Mi pedig megkönnyebbülten felsóhajtunk, és azt mondjuk: ó, istenem, hála istennek hogy itt vannak ezek a szakértők, akik most mindannyiunkat megmentenek, de hát meg kell változtatnunk az egész életformánkat. Ezt így nem folytathatjuk. Nem bizony. Minket be kell, hogy tereljenek kis rezervátumi területekre ahol figyelemmel, kísérik minden mozdulatunkat, és felügyelnek ránk, és talán még a számunkat is csökkentik.  Es ez sokkal könnyebb, ha mind össze vagyunk zsúfolva, különösen, amikor teljesen egymástól kell függenünk a városban, amikor elzárják az utánpótlást. Hogy aztán az az “utánpótlás” mi lesz – az élelem, a víz, a gáz, az áram, vagy akármi, szóval ezek el tudják mindezt zárni egy városban, és akkor te teljesen tehetetlen vagy. Már sikerült nekik a nagyközönséget megrémíteni a természettel, ha kilépnek az ajtajukon, és nekem legalábbis ez a rémítgetési technika nyilvánvaló, amikor is ezek létrehozták a televízióban a 24 órás időjárási figyelőállomásokat.  Vagyis hát, ki a fenének van szüksége arra, hogy naponta 24 órán keresztül az időjárást hallgassa?  Nyilvánvaló, hogy a szándék itt nem a segítség volt.  Hacsak nincs valami furcsa betegséged, Ami miatt teljes fóbiás irtózatod van az esőtől vagy ilyesmi, hát akkor minek lenne erre szükséged? Ezt azért csinálták, hogy a természetes időjárást, az esőt, a szelet, stb. vagyis a természetes dolgokat, amiket mindannyian tapasztalunk (mármint, ha visszaidézzük az emlékeinket), szóval hogy ezeket krízissé alakítsák át.  És úgy is történt, mert igen rövid idő alatt, talán hat hónap alatt, amikor már mindez meg volt szerkesztve és futott, egy pár milliméter eső már kezdett krízisnek számítani.  “Szent Isten!”  A havat mostmár hüvelyk helyett centiméterekben mondják be, és néha milliméterekben, hogy soknak tűnjön és megijedj. “Holnap talán négy, vagy talán még tíz centiméter hó is lesz.”  De hát, emberek!  -  végül is, Kanadában vagyunk!  De ma már az emberek megijednek, amikor ilyesmit hallanak.  Pedig ez olyasmi, amire még csak gondolni sem kellene, és a szüleid vagy nagyszüleid nem is gondolnának rá, de mostmár  ez egy nagyméretű krízis.  Ez a “krízis-kreálás.”  Télen mindig vannak természetes napok, amikor fagyos eső van, és bárki, akinek van egy kis “szürke állománya,” az otthon marad. Ilyenkor nem akarsz futkosni azokon az utakon, kis darab gumikra támaszkodva, és a jégen csúszkálva. Kreálnak neked egy rémképet. Egy pár évvel ezelőtt a közzétettek az újságokban egy cikket arról, hogy ők rövidesen uralni fogják az időjárást.  Ez már így is van.  Ők uralják az időjárást, és manipulálták is azt évek óta. Sok-sok évvel ezelőtt átszervezték az iskolarendszert, hogy mindenit lebutítsanak egy megfelelő oktatási szintre, amit úgy hívnak, hogy “egyenlőség.”  Többek között olyan javaslatokat tettek, hogy távolítsák el a zavaró információkat a történelemből, hogy ne legyen konfliktus a jövő generációkkal a múlt és annak története miatt. Addig a pontig ezek egy tündérvilágban, egy álomban éltek, az ő kedvenc hír-bemondóikkal, akik nagyon megfontoltnak, nagyon apuka-szerűnek tűntek, és akik a szemükbe nézve mondták el nekik a hatórai híreket.  “Hazudnának ezek neked? Hát persze, hogy nem.”  Még képes vagy azt gondolni, hogy az egész világ hazudik neked, hogy téged egy kategóriába tennének, hogy ez által könnyű legyen nekik téged bezárni?  Ugyan már, ne gyulladj be.  Fogadd el a dolgokat nyugodtan, és csendesen. Igen,  TÉGED ALAPOSAN BECSAPTAK, és nemcsak téged.  Az emberek billióit az egész földkerekségen BECSAPTÁK, mert ezt a tudományos folyamatot már rettenetesen régóta működtetik.  Ezek oda tették előre azokat a félreinformáló fickókat, a kémelhárítást, akik összeszedik az összes információt, a tényeket, amelyeket körbe továbbadnak, hogy  azokat közben összekeverjék  abszurd dolgokkal, ami azután elveszi a tények hitelét. Itt ezek most a globális rendszerbe visznek minket.  Ez már itt is van; ezt tudjuk.  Ez olyan, hogy egy teljesen ellenőrzött társadalom lesz, ahol az ember még a száját sem nyithatja ki, különben büntetést kell fizetnie, elítélik vagy börtönbe, vetik, csak azért, mert kimondott valamit, ami nem helyes.  Ebbe a rendszerbe megyünk bele. Kövesd csak a fajtanemesítés (Eugenics) nyomait, és annak a történetét, ha látni akarod, hogy ezen fickók közül hányan kapták meg az indító lökést, mert látni fogod, hogy ezek mind ezekhez a társaságokhoz tartoztak.  A  FAJTATISZTÍTÁST AZÉRT HOZTÁK ELŐ, HOGY KIIRTSÁK A  “FELESLEGES ZABÁLÓKAT,”  azokat, akikre egy tudományosan irányított társadalomban nincs szükség.  Mostmár igen erősen ráhajtanak erre, és mindenféle törvényeket hoznak. *tudatos népirtás* A kultúrák a nyugati kultúrákban eléggé lealacsonyodtak ahhoz, hogy nem törődnek azzal, hogy mi történik az orvostudományban, vagy nem Törődnek azzal a ténnyel, hogy már egy egész iparág ad el testrészeket – ez a Frankenstein szörnyeteg.  Lealacsonyodtunk. A Rockefeller család, ők voltak azok az USA-ban, akik hátulról támogatták az egész fajtatisztítási programot, ami visszamegy egészen az 1920-as évekig.  “Eugenics” azt jelenti, hogy “jó fajta,” és ezt a kifejezést először Charles Galton Darwin használta, aki Darwinnak a leszármazottja. Ez az elmélet az ő evolúciós áltudományukon alapult, amelyet a családi vérségi vonalban ápoltak Darwinék, mióta Charles Darwin apja és nagyapja már mindketten írtak könyvet ugyanarról, amiről aztán ő is írt.  Ez a dolog nem nagyon jól indult, mindaddig, amíg nem publikálták, és nem tették a Charles neve alá.  Ez az egész ötlet, hogy fajták és alsóbb rendű típusok elhalnak, és ennek így kell lenni, ez része a magas szintű Szabadkőműves zsidó  hagyománynak. Az egész nyugati világban sok ezer embert sterilizáltak erőszakkal, és ezeknek ágazataik voltak minden országban. A fajtatisztogatás egyáltalán nem egy új dolog, és ennek az alapjai nemcsak egyszerűen Németországban voltak.  A finanszírozás a nagy alapítványoktól jött, mint a Rockefeller Alapítvány.  Az emberek elfelejtik, hogy a Time-Life magazin szerint Adolf Hitler kétszer is “Az Év Embere” volt az 1930-as években,   amikor végigment ezen az egész cuccon, kiirtani a szellemi fogyatékosokat, és az alkalmatlanokat.  Csak akkor lett belőle “rossz fiú,” amikor átlépte a határokat.  Az emberek ezt elfelejtik.  Elfelejtik az arisztokrácia körutazásait, akik Európa minden országából, Angliából is, átmentek körülnézni az új Németországban.  Ott volt ez a nagy kísérlet.  Megtalálod ezt a történelemkönyvekben.  És ez többet jelent, mint gondolod. Ott volt az USA-ban a kísérlet, ott volt a Szovjet kísérlet, és a Náci kísérletek, amiket mind ugyanazok a hatalmasok és alapítványok finanszíroztak, amint ezek tanulmányoztak mindannyiunkat, és azt csináltak velünk amit csak akartak, és mi még meg is éljeneztük őket a különböző országokban. Ezért kell mindig félni az emberi csordától. Szörnyetegeket és pszichopatákat toboroznak, és speciális oktatásban részesítik őket, ami lehetővé teszi nekik, hogy azt csinálják amit csinálnak, és még büszkék is legyenek rá, és soha ne menjenek nyugdíjba.  Ezek körbe ügetnek az egész világon, mindenfelé, egyik pozícióból a másikba, ebben a hatalmas hálózatban, és ezek mind ismerik egymást és nem kell kívülállókat megkérdezniük, hogy mi a következő lépés.  Ezeknek nincs szükségük LSD-re, agy bármi perui kábítószerre, hogy átváltozzanak hüllővé, és hogy eljárjanak egy kis táncot, vagy ilyesmi.  Ezek viszont szigorúan egymás között házasodottak,  és mint Plátó mondta, “kitenyészthetsz embereket kiválogatásos tenyésztéssel, éppúgy, mint az állatokat, amiket adott tulajdonságok végett kitenyésztettek. Ha visszamegyünk a Darwin családjába, ott azt találjuk, hogy ez történt Charles-al, és vissza egyenesen a nagyapjával is azelőtt, mert ők csak egy másik családdal házasodtak, a Wedgewood Családdal (akik a híres Wedgewood kerámiaműhely tulajdonosai voltak). [Wedgewood = Ékfa], és ezek mind ehhez a magas szintű Szabadkőműves fajtatisztítási társasághoz tartoztak.  Beházasodsz a magas szintű Szabadkőművességbe úgy, hogy elfogadod azt a házastársat, aki ki van tenyésztve és ki van képezve, és összeházasodsz vele, és azt csinálod amit mondanak neked, és akkor az utódod feljut egy magasabb szintre.  Ez egy tenyészprogram,  és a kis fickók ott lent [az alsó Szabadkőműves páholyokban] ezt nem tudják, és a legtöbbjük soha nem is fogja megtudni.. Az emberek ezt soha nem fogják legyőzni egy szélesebb körben, mindaddig, amíg nem akarják megtudni, hogy kik is ezek a karakterek, hogy kik az ülnökök és az elnökök ott a helyi tanácsokban, a rendőrségeken, az iskolai felügyeleti tanácsokban, a helyi kormány-szinteken, hogy kik töltik be a bürokráciákban a pozíciókat és a vezető pozíciókat, a helyi szinttől fel a szövetségi (országos) szintig.  Az emberek soha nem jutnak egyről a kettőre, ha nem követelnek válaszokat, mert ha megtudod, akkor az egy hatalmas megrázkódtatás lesz neked.  A Nyugaton ebben a rendszerben  MUSZÁJ BENNE  LENNED VALAMELYIK  SZABADKÖMŰVES  SZERVEZETBEN, ha “előre akarsz jutni,” ahogy ők mondják. Mi egy nagyon komplex rendszerben élünk, és mégis, épp a komplexitása lehet az Achilles-sarka, egy olyan ember számára, aki keresztül tud törni az alapvető, alsó szinten, és nem akad el olyan embereknél, akiket direkt tettek oda, hogy behúzzon téged, és körbe  járasson, amíg végül még jobban össze vagy zavarodva, mint azelőtt.  Ezek felhasználják (ellopják) az összes anyagokat, amiket a kis fickók kiadnak, akiknek soha nem volt meg a pénzügyi támogatásuk ahhoz, hogy megnyerjék maguknak a nagy könyvkiadókat.  Néha-néha közzétesznek valami rendkívül fontosat egy újságban.  Ezt általában egy pár újságban egyszerre publikálják világszerte egy időben, különböző szerzõktõl vagy professzoroktól vagy riporterektõl, és soha nem látod azt még egyszer.  Olyan ez mint egy villanófény a tükrözõ-ernyõben, de ez egyfajta figyelmeztetés, és ezt mindig olyasvalaki írja – legalábbis valaki olyan dokumentálja, aki maga is benne van a dologban, a közzétett információ jellege szerint. Egész életünkben masszív változásokhoz szoktattak minket.  Felkészítettek minket e változásokra – kondicionáltak minket rájuk lépésenként, és már legalább az 1800-as években tudták, hogy a tudomány oda jut majd ahol az ma van, legalábbis amit a  közönség lát belõle.  Biztos vagyok benne hogy annál sokkal magasabb szintű tudományuk is van.  Tudom, hogy ez megvan nekik, de ezek pontosan tudták, hogy hova fognak vinni minket lépésenként, és ez az egyik ok, amiért az emberek – és ezt a kérdést már régóta felteszem magamnak.  Miért nem ugranak egyszerűen át egy csomó lépcsõt, mivel a közönség olyan Békés és háziasított, úgyhogy átugorhatnának egy pár lépést, de igazából ezt nem tehetik, és azt hiszem, hogy ezt már korábbi tapasztalatból tudják régebbi idõkbõl – sokkal régebbi idõkbõl. Szinte olyan ez, mint egy számítógépi program, mert ha eltévesztenek egy lépést, a minden egyebet összezavar.  Mindig vannak elõre nem látott körülmények, amikor az ember nem követ végig egy matematikai szekvenciát; innen jön annak a szükségessége, hogy tréningezni kell minket generációról-generációra, és minden egyes generáción belül van egy állandóan folyamatban levõ tréningezés. Olyan rendszerben élünk, ami teli van törvényes elõírásokkal.  Ott fent [rettenetes] jogász emberek irányítják a rendszert, és ezeknek megvan a saját szabályrendszerük, amit követnek, és amit úgy hívnak, hogy törvény. Ezért van, hogy amikor az alkotmányokat írják egyes országoknak, mindig azt mondják, hogy “a törvény szerint”.  Nem definiálják a közönségnek, hogy mit értenek ezen, de egy magasabb szintű szabálygyüjteményrõl beszélnek. Egy olyan törvényrõl, amely a vallásukkal jár együtt.  Valójában egy olyan vallásról van szó, amelyben õk hisznek. Az emberek tartósan be lesznek plántálva egy mikrocsippel.  Automatikus nyomon követés valós idõben (állandóan és folyamatosan) fogja összekötni õket az adatbázisokkal, amelyek monitorozzák és feljegyzik a legapróbb viselkedési jellemzõiket is. Ez a legfelsõ foka az állandó megfigyelésnek, mielõtt létrehozzák az új emberfajtát. Az ilyen kilátásokat a legtöbb ember egyfajta elszörnyedt hitetlenséggel fogadja, elhessentve azt, mint egy tudományos-fantasztikus képzelõdést.  a technológia azonban már létezik.  Évek óta az állatvédõ társaságok beplántálnak azonosító mikrocsippeket az állatokba, amelyek elhagyják a szokásos környezetüket.  Úgyszintén, sokmillió fogyasztói cikket ma már parányi rádiófrekvenciás azonosító csippek követnek nyomon, amelyek lehetõvé teszik műholdaknak, hogy megállapítsák a pontos helyüket. Egy kiválasztott embercsoport már fel van szerelve csippekkel, olyan készülékekkel, amelyek automatikusan kinyitnak ajtókat, bekapcsolnak fényeket, és más alacsonyabb szintű csodákat” művelnek. Programok voltak errõl, ismét, jelentõsebb világbemutatókon, hogy tudjunk róla, hogy szoktassanak minket a gondolathoz – hogy ez mennyire elkerülhetetlen, és érdekes volt látni, hogy az a személy aki a szószóló volt ennek a társaságnak a számára, e klubok számára, amelyek rá akarják tenni a csippet a tagjaikra, szóval ez a személy történetesen az  NSA –nak egy volt tagja.  A Nemzetbiztonsági Ügynökségnek.  A nemzetközi nemzetbiztonságnak – ez egy nemzetközi biztonsági ügynökség.  Ezek megfigyelnek és nyomon követnek mindent és ezek azok akik nyomják ezt is.  Ez nemcsak Barcelonában van.  Azt Hiszem a vállalat fõhadiszállása Kaliforniában, van. E ponttól kezdve a mikrocsippek egyre kisebbek lesznek, egyre kevésbé zavaróak a testben, és könnyebb lesz õket elfogadtatni.  Így a Nyugat polgárainak a nagy méretekbeni “csippezése” már nem technológiai, hanem csak egy kulturális dolog. Ez csak attól függ, hogy mennyire viszolyognak az emberek annak a kilátásától, hogy személyesen megjelöljék õket, mint egy hatalmas emberi leltár egyes cikkeit . Lehet hogy ma még erõsek az ilyesfajta hiedelmeink, de az érzékenységeket meg lehet, és valószínűleg meg is fogják változtatni.  Hogy ez a jelentõs hozzáállásbani változás valószínűen, hogyan fog történni, a világos mindenkinek, aki egy kicsit megfigyelte a magántitokkal kapcsolatos problémák alakulását az elmúlt negyedszázad során. Nem lesz dörömbölés az ajtódon reggel 3-kor, amikor rohamosztagok jönnek, hogy beleerõltessék a csipeket a testünkbe. A folyamat kevésbé nyilvánvaló és kumulatív lesz, beleburkolva a “haladás” és a “szociális javulás” mindent kiálló nyelvezetébe, és azon folyamatok nagy részének az imitálása útján, amelyek hozzájárultak a zártkörű TV-kamerák kiterjesztéséhez, és a személyes adatok vállalatoknak való eladásához. Egy egész sor kipróbált és bevált stratégiát vonultatnak majd fel, hogy megismertessék és hozzászoktassák az állampolgárokat a technológiához.  Ezzel összekapcsolva megpróbálnak majd nyomást gyakorolni a megbélyegzett csoportokra, és hogy rácsábítsák a lakosság többi részét arra, hogy õket is felszereljék csipekkel. A dolog távoli országokban kezdõdik.  Miután a technológiát kipróbálták kísérleti nyulakon, vagyis mind embereken, mind pedig állatokon, akkor az emberek csippel való beültetésének  az elsõ kiterjedt alkalmazása a nyugati világ perifériáján levõ nációknál fog történni.  Ezek a fejlemények önmagukban is fontosak, de a nemzetközi jelentõségük abban rejlik, hogy hogyan ismertetik meg a globális közönséget a technológiával, és hogyan szoktatják hozzá őket a gondolathoz, hogy a csippel való beplántálásnak potenciális jövõje van. A következő generáció tehát így lesz rávezetve, hogy felcsippeljék őket: A Nyugaton, a csippeket elõször a megbélyegzett csoportok tagjaiba ültetik majd bele.  A gyerekmolesztálók lesznek a fõ jelöltek erre a kitüntetésre, habár az elkezdõdhet a terroristákkal, a kábítószer-kereskedõkkel, vagy akárkikkel, akik épp abban az évben a leginkább szidott bünözõk lesznek.  Rövid életű ígéreteket tesznek majd, hogy a technológiát csak a “legrosszabbak legrosszabbján” alkalmazzák csak.  Valójában a bebörtönzött egyének széleskörű csippel való felszerelése gyorsan ezután következik, és ez felöleli majd a próbaidõre vagy becsületszóra kiengedetteket is. a bebörtönzött lakosság viszonylag kis száma azonban azt jelenti, hogy a börtönök csak egy rövid megállót jelentenek egy hosszabb utazás során.  Az elterjedés sikere attól függ, hogy erõsen behatoljanak arra a területre, ahol a törvénytisztelõ állampolgárok széles tömegeit is felszerelik csippekkel. Ezért más megbélyegzett csoportokat is célba vesznek.

Minden bizonnyal az következik ebbõl, hogy az állami segélyre szorulókat is monitorozni fogják, ami egy olyan húzás, amit az indokol, hogy meggátolja a csalást, hogy növelje a hatékonyságot, és hogy biztosítsa azt, hogy a szegény emberek nem kapnak “meg nem érdemelt” elõnyöket. Habár a csippeket azzal fogják indokolni, hogy azok a csalás és más bűnök csökkentésére szolgálnak, a bűnözõk szinte azonnal megpróbálnak majd módszereket kifejleszteni, hogy szimulálják más emberek csipp-kódjait, és hogy manipulálják azok adatait. Hivatalnokok lármásan fogják megnyugtatni a csippezõ ipart, hogy õk nem ellenzik magát a csippezést, amely hamar egy gyorsan növekvõ kereskedelmi szektor lesz.  Ehelyett, ezek csak azt akarják biztosítani, hogy a technológiát jól alkalmazzák, és hogy a csippeken levõ adatokat nem használják rossz célra. Új eljárásokat fognak felvázolni.


Mit érhetett volna el  Hitler, Mao, Miloszevics, ha az állampolgárai csippezve, kódjelekkel
 ellátva, monitorozva lettek volna?”
A munkaadók elkezdik majd elvárni a beültetett csippet, mint egy elõfeltételét annak, hogy valaki megkapja a munkát.  
“Szorosan ezek mögött jön majd a nagy létszámú biztonsági szektor.  a biztonsági õröktõl, rendõrtisztektõl és a börtön-személyzet dolgozóitól mind megkövetelik, hogy legyen csippjük. A kényes munkahelyeken dolgozók ugyanebben a helyzetben találják majd magukat.

E fázisnak az elsõ jelei már láthatók.  2004-ben a mexikói fõügyész irodája elkezdte az alkalmazottakat csippekkel beplántálni, hogy korlátozza a bejutást a biztonsági területekre. Az “érzékeny munkaterület” végül majd kibõvül úgy, hogy bárkinél, aki olyan munkában dolgozik ahol kulcsokra, jelszóra, biztonsági ellenõrzésre, vagy személy-azonosítási jelvényre van szükség, ezeket csippel helyettesítik majd.

A bírók, akik ezeknek, az intézkedéseknek az alkotmányosságával kapcsolatban fognak kihallgatásokat folytatni, azt fogják következtetni, hogy a csippezési eljárások a törvényes határokon belül esnek. E programok nagy részének a vékony “önkéntességi” bevonata lehetõvé teszi majd a bíróságoknak, hogy fenntartsák azt, hogy az egyének nincsenek  belekényszerítve a technológia használatába.

Az olyan helyzetekben, ahol a csippeket nyilvánvalóan rákényszerítik az emberekre, az ítéletek ezeket a személyes titkokhoz való jog kétségtelen áthágásának minõsítik majd. Azonban, ezek az ítéletek felhozzák majd a homályos és történelmileg állandóan változó alapállást  az “ésszerűséggel” kapcsolatban, és így a ráerõszakolt csipp-beültetést a személyes titkokhoz való jog “ésszerű” áthágásának minõsítik, abban az értelemben, hogy a kormánynak a hatékonyság követelményeit ki kell elégíteni, és hogy szükség van a  biztonság növelésére, a még mindig folyó háborúban a terrorizmus, a kábítószerek és a bűnözés ellen.. Ezen a ponton, a modern életnek egy sajnos gyakori tragédiája fog megtörténni: Egy kisgyereket, valószínűleg egy fényképen jól mutató, totyogó szép kisgyereket meg fognak gyilkolni, vagy szörnyű módon kínozni.  Ez a Nyugati Világ egyik média-fővárosában fog történni, ami biztosítja majd a megállás nélküli őrült híradást.  A csipp-gyártók felismerik ezt mint egy lehetőséget, amelyre évek óta vártak.  Az ő technológiájukkal, ami mostmár szinte tökéletesen üzembiztos, és amelyet már szinte minden állampolgár ismer és ami viszonylag olcsó, a gyártók összeállnak a rendőrséggel, hogy egy széleskörűen hirdetett kampányt indítsanak el, amely arra bíztatja a szülőket, hogy a gyereküket beplántált csipekkel lássák el, “a saját lelki nyugalmukért. Valóban, ez végül is egy feltételévé fog válni annak, hogy az emberek a tömegközlekedési rendszereket használják, vagyis, a megbízott hivatalnokoknak meg lesz engedve, hogy monitorozzák a csippedet.  a vállalatok árengedményt ajánlanak majd azoknak az egyéneknek, akik a csippjükön tárolt pénzt használják fizetésre, azzal a mellékesen beleértett feltétellel, hogy a kereskedő egy csomó személyes adatukhoz hozzáférhet. Ezek az “árengedmények” hatékonyan alkalmazott büntető árazási sémák, amelyek a csipp nélküli egyéneknek többet számolnak fel, hogy ezáltal rábírják őket arra, hogy alávessék magukat a nyomonkövető ellenőrzésnek.  a vállalatok kikeresik majd a személyes adatokat abban a reményben, hogy egyre több finoman kirajzolt kliens-profilt alakítsanak ki eladási célokra, és hogy azokat eladják más intézményeknek is. Mostanra, a “csippezés” tényleges folyamata sok egyén számára egyszerűen csak abból áll, hogy aktivizál bizonyos funkciókat a már meglevő csippjükön.  Bármi elképzelés arra nézve, hogy eltávolítsák a csippet, egyre tarthatatlanabb lesz, minthogy az, hogy az embernek csippje van, egy előfeltétele lesz annak, hogy részt vegyen a modern élet dinamikájában, mint pl. bevásárlás, szavazás, és autóvezetés. A dialektikus folyamatot használták az összes korokon keresztül egészen napjainkig, mindenegyes konfliktusban. És ugyanezt a folyamatot látjuk használni ma a TV-ben, ahol, miután egy politikus beszél—miután leadta az ő nagy beszédét, és elég világosnak látszott, akkor behoznak két szakértőt, akik két teljesen különböző értelmezését adják annak, amit magad is épp hallottál, és miután végignézted az egész egyórás műsort, akkor már olyan messze vannak attól amiből kiindultak, hogy nem tudod hogy most épp a Plútóval találkozol-e, amelyet épp most fosztottak meg a bolygó státuszától a szakértők, Vagy hogy egyáltalán hol vagy.  Ezt a technikát használják újra-meg újra.  Az emberek azonban általában kiválasztják az egyiket vagy a másikat, és az válik az ő véleményükké, bármi témában. De ez mindig ugyanígy volt,minden korban.   A fő előadóval szemben mindig adtak neked egy mellette álló és egy vele ellentétes véleményt.  Szokás szerint ezek csak szerzők, akik feljutottak a csúcsra.  És azok akik azt hiszik hogy mi csak úgy bumlizunk az űrben, megpróbálva kiokoskodni egy pár dolgot miközben repülünk, hát, csak maradj ott, ahol vagy.  Ne gyere közel.  A VILÁGOT ILYEN MÓDON TERVEZTÉK MEG. És e pillanatban mindenki mutogat mindenki másra, és megint, éppúgy mint a politikus utáni megbeszélők, akik elemeznek mindent, az emberek táborokra szakadnak.  Eldöntik, hogy melyiket akarják választani maguknak, mert elfogultak az egyik vagy a másik irányban afelé amit ők maguk szeretnének hinni, hogy mi is mindennek az oka.  De ezeknek az embercsordáknak – ezeknek a világnézet szerint megoszló csoportoknak a vezető családokat adják oda [hogy válasszanak közülük példaképet] és így te ezeket követed. A gazdaság kereskedelmi módon felépített rendszerében, ahol mi a gazdagokat, a vagyonosokat, a híreseket és a régi családokat imádjuk, azokat akik mindig is gazdagok, vagyonosak és híresek voltak, mi követjük őket és ez a nagy hiba, mert akkor sohasem tudjuk a dolgokat a saját eszünkkel megérteni, és ez mindenkire vonatkozik.  Az idegen entitású  nagy családok ott fent, beadhatnak neked egy dumát és tradíciókat, hogy téged tanítanak, és rituálékat, és így tovább, és az összes helyes dolgokat mondják, amihez neked semmi közöd. Ezek csak egymás között házasodnak.  Ez egy külön faj entitás. És semmi kétség, hogy ez a szisztéma végül eljutott Babilonba, és az óta végül a világ többi részébe is.  Mindig elrejtőzve emberek mögé.  Mindig rábírva az alsóbb rendűeket hogy kövessék őket, és hogy ujjal mutogassanak másokra.  Így lehet kontrollt fenntartani a káoszban.  Rend a káoszból. Káoszt teremtesz, és bebiztosítod, hogy mindegyik oldalt te vezeted – és erre már rég rájöttem, hogy ez így megy.  Ha olvasod a könyveket, amiket mindegyik szembenálló csoport kiad, aztán elolvasod a másik csoport könyveit, hát igazuk van. Mindegyiknek igaza van.  Ott vannak a tények.  Így és így, ezt-meg, ezt mondja.  Ez-meg-ezt  azt akarta tenni a másik csoport ellen és fordítva.  Azt találod, hogy mindegyik korrekt.  De hogyan lehet mindegyiknek igaza? - és akkor rájössz, hogy “álljunk csak meg egy percre”.  Mindegyik oldalnak  készen adják az ő vezetőjüket.  Ezért van mindegyiknek igaza.  Ezért van, hogy minden írás leellenőrizhető, különösen azok, amelyek ujjal mutogatnak másokra.  Ezeknek mindnek igaza van.  Mindegyik oldalnak. Van egy elképesztő dolog az emberiségnél, amikor imádni akarnak valakit, aki fizikailag jár a földön, és aki végül is “felsőbbrendű.”  Mondhatnánk, hogy az emberek akarják a Fenevadat.  Azért van ott a Jelenések Könyve.  A Jelenések az új-testamentumban van, a keresztény könyvben, és a Jelenéseket egy MISZTIKUS NYELVEZETTEL írták, amely körül egy meseszerű burkolat van a beavatatlan tömegek számára, hogy legyen mirõl vitatkozniuk.  Ezért van, hogy annyi szembenálló csoport van, akik azt mondják, hogy “nem, az ezt jelenti.”  “Nem, én tudom a választ.”  Ezek nem tudják azt, hogy egy kódolt, ezoterikus írás van benne [rejtett jelentéssel a beavatottak számára]  és ennek elsősorban az időhöz van köze, és vannak benne számok, és betűk és szimbolizmus. Tudjuk, hogy Suméria előtt, ami mellesleg csak summer (vagyis angolul: Nyár), szóval, Suméria előtt volt a Harrap-iak civilizációja, végig a Közép-Keleten egészen Indiáig, és India majd a végén meglepi az embereket, mert sok abból ami mindez mögött van amirõl itt beszélünk, az Indiából indult el.  Legalábbis, ez az egész rendszer, ez határozottan ott kezdődött. Ha az igazi bűnösöket keresed, akkor a legkevésbé valószínű helyen keresd őket.  A legnyilvánvalóbb azért van odatéve, hogy nyilvánvaló legyen. Láttuk, hogy beoltogatnak minket.  Láttuk, hogy a torok és orr-manduláinkat természetes módon kivették,  és azt mondták nekünk, hogy ezek a múlt maradványai, amikor még primitív majomemberek voltunk.  Nincs ezekre már szükségünk.  És mindez egy teóriával kapcsolatos, amivel Charles Darwin állt elő, a Szabadkőműves, akinek a nagyapja és az apja már a saját könyveikben előadták ugyanezt a témát, amit akkoriban a Szabadkőművesek között terjesztettek.  Ezek bízták meg Darwint hogy álljon ki a nyilvánosság elé a vallásukkal.  Amikor kivették a torokmanduládat és orrmanduládat, akkor kitépték egy részét a tested védelmi mechanizmusának, mert ezek egyben fehér vértesteket is termelnek, Amelyek megölik a fertőző bacilusokat. Miért vennék ki egy részét az immun-rendszerednek?  Hat azért, mert azt akarják, hogy halj meg, érted?  Ezért kellett azokat kitépni. Ezért, és egész lakosságokat győztek meg arról, hogy ez természetes és normális volt és az anyukák elvitték az ő kisfiaikat és kislányaikat a kórházakba, hogy ezt megcsinálják rajtuk.  Mostmár le vagy gyengítve, úgyhogy jobb, ha oltásokat fogadsz el.  Mostmár efelé nyomnak minket – a 60-as évek gyógyszer-mániája egy rávezetés volt a kábítószeres kábult állapotokra – a nagy transzos állapotokra. Mit jelent az AS?  Hát Altered States-t, vagyis kábult transz-állapotokat. Úgyhogy a következő lépés az elektronikusan előállított transz-állapotok [ a csippekkel], és sokan rámennek erre, mert ők olyan “boldogtalanok az életükkel és nincs lelki békéjük”, mint Aldous Huxley mondta. És nincs békességük, érted? mert Huxley tudta, merthogy ő egy tagja volt az elitnek, és ők egy olyan rendszert kreáltak, amely nem ad neked békét.  Valójában  maga a rendszer a fogyasztás körül forog, és minden hirdetés azt mondja neked, hogy te nem vagy boldog.  De itt van az, ami majd boldoggá tesz.  Tisztítsd a fogadat ezzel és örökké mosolyogni fogsz.  Egy bizonytalanság állapotában tartanak, átmeneti időkben, ahol az egész kultúrát szándékosan és újra-meg újra kirántják a lábad alól, így hát nem meglepő ez azok számára, akik tanulmányozták ezt, és előre látták, ahogy az egyes részek jöttek. Így hát természetesen, az emberek boldogtalanok.  Nincs biztonság semmiben.  Védtelen állapotban tartanak.  Majd mi őrzünk téged minden ellen.  Arra idomítanak, hogy rohanj ki az iskolából, csak hogy versengj felfelé a piramis teteje felé, és aztán csodálkozol, hogy végül is miért nem tudsz feljutni oda, és ki vagy fulladva, és megrémülsz, mert már látod hogy nem leszel sikeres, és jönnek ezek a fiatal fickók, akik hátba döfnek, hogy ők jussanak fel oda.  És így tovább, és így tovább. Hát ez a rendszer.  Így aztán jön a hangulataid elektronikus megváltoztatása (a csippen keresztül).  Elektronikus élmények, egy látszólagos (virtuális) valóság.  A virtue – az “erény” a Szabadkőművességben, ne feledd.  Virtu-ál-is valóság.  Al-láh-is.  Még az is amit most mondtam, annyi kódolt dolgot tartalmaz, hogy most nem megyek bele ebbe, de ez az amiben élünk.  Nem lesz egy valós valóságod.  A te virtuális valóságodat programozók fogják megtervezni, és te talán egész életedben próbálod azt kiganéjozni.  A ganéj az a trutyi, amit egyes állatok hagynak maguk mögött, de te nem is tudod, mert te lehetsz majd egy James Bond, aki felmegy valami laborba az égben, hogy megmentsd a világot, vagy ilyesmi, és az egész életedet egy fantáziában éled le, amit mások programoztak, írtak és rendeztek színpadra neked. Nem mindenki képes elviselni a rossz híreket, és ezért van, hogy neked nagyon-nagyon jól meg kell vizsgálnod az illetőket, mielőtt információt vagy részletes információt adsz nekik.  Csak azt add nekik, amit elbírnak abban az időben, és még akkor is, csak akkor, ha tényleg tenni is fognak valamit vele.  Nem számít, ha nem tudod felvilágosítani a tömegek agyát.  Ez sohasem Volt egy háború a tömegek és egy kisebbség között.  Egy bizonyos értelemben, ez egy háború azok között, akik mindig tudatosak, azokkal szemben, akiknek hatalma van.  a tömegek mindig azt követik, aki nyer. Egyes emberek egy hivatással születtek ide. Másoknak ezt meg kell találniuk, és a megfelelő emberek megtalálják az ő saját hivatásukat, rendeltetésüket.  a céltudat alapvetően fontos az életben, és nincs magasabb rendű cél, mint ez az út, amin épp most vagyunk. Az igazság felfedése az értöknek kik tanitokká kell, váljanak az értetlenek érdekében.
SZE *S.S.ANDORÁS