..................A fekete humor is humor.
Önkiszolgáló temetés, avagy ásson Józsibá’
Ez jutott az eszembe a temetkezést érintő mai új kormányrendeletről... mert nem a temetések árát vitték lejjebb, hanem a kegyeletet sértették meg, az érzéseket tették „kissé spártaivá”…
Józsi bácsi a kórház folyosóján üldögélt, karba tett kézzel. Nézte a nővérkék szép kerek seggét és álmodozott, vagy inkább nosztalgiázott. Hej, amikor még fiatal voltam… hej, amikor még rácsaptam az ilyen szép kis ülepekre, és nem pofont kaptam érte, hanem egy mosolyt… de ma már…
- Nem üldögélünk öreg! Húzzon ásni. – állt meg előtte egy marcona ember, és keze helyett nyújtott egy kopott ásót.
- Hülye maga? Én itt a beteg vagyok, nem a kertész. Ásson a rosseb.
- Nem! Maga fog ásni, mert az elkényeztetett túlképzett kölykei azt mondták, hogy ők bizony nem ásnak. Inkább kifizetik, de csak kétszázat kaptam, abba meg nem fér bele az ásás.
- Mit kellene ásni – csodálkozott el Józsi bácsi.
- Na, ne csináljon úgy vén marha, mintha nem tudná. Meg fog dögleni, és előtte ki kell ásnia a saját sírját… Másképpen nem megy. Ez kormányrendelet, és ha nem tetszik, mehet panaszra a Parlamentbe.
- De én tettem félre a temetésemre pénzt.
- Mire gondol? Arra a kétszázezerre, amit azért adtak oda a gyerekei, hogy beszéljek magával… vén szaros! Hát engem akar meglopni?
- Nem, nem volt szándékomban… de meghalni sem akarok még! Minek ássak sírt magamnak?
- Nem akar, nem akar… azt majd megbeszélem az illetékesekkel. Illetve már a maga ügyére pontot tettünk. Nehogy már maga döntse el, mikor viszi el az érszűkülete meg a tüdőrákja? Egy életen keresztül százezreket költött a cigire, de most tőlem és szegény családomtól sajnálja a pénzt mi? …
- Várjon csak. Hol kellene ásnom azt a gödröt?
- Háááát… nem messze innen… Rákoskeresztúron.
- És mi van, ha megástam? Visszahoznak a kórházba?
- Te vén kretén. El se viszünk. Most kapsz egy TB-s negyedosztályú vonatjegyet, meg egy BKK napijegyet, egy ásót, és kétnapi hideg élelmet – mert többre nem lesz szükséged.
- Negyedosztályút? Az hova szól?
- Ne ez legyen a gondod te kriptaszökevény, te halálraítélt, szegényházi nyomorult, akinek még temetésre sem telik! Egyébként az a tehervonat őrfülkéjébe szól. Jól meglesztek, mert a sebészetről megy veletek még egy ember, meg a tüdőgondozóból. El fogtok férni hidd el.
- Na, neeeem… én ezt nem vállalom.
- Rohadék! Nem rajtad múlik… Bocsánat! Kicsit ideges vagyok, mert sok dolgom volna a hülye beszélgetés helyett… Ha nem tetszik ez az ajánlatom, akkor van egy másik megoldás is. Lemegy szépen Kemencefokra, és jelentkezik hamvasztásra. - Megjegyzem, akkor öltöztetési költség sincsen. Nem kell sokat várni. Rám hivatkozik, és akkor a kazános – ha ad neki egy ötszázast, de ez maradjon köztünk, mert abból három az enyém - saját kezűleg szét is szórja a hamvait… Ha akarja a Balatonba… De könyörgöm, ne dumáljunk már ennyit. Itt a papír, írja meg a gyászbeszédet és induljon a vonathoz. Kemencefok, vagy Rákoskeresztúr?
- És ha azt választanám, mint amit az indiánok, hogy kimegyek például Makkosmáriára egy elhagyatott helyre és megvárom a kaszást…
- Maga tényleg nagyon hülye! Ha ott döglik meg kint a hegyen, akkor mehetek maga után közpénzen, amit az önkormányzat nagyon sokára fizet ki nekem… a kölykei pedig akkor sem ásnak, mert ők is szegények… nem jól taníttatta őket. Az egyik ahogy hallottam tőlük tanító, a másik meg külvárosi gyerek háziorvos. Egyikből sem nevelt politikust, országgyűlési képviselőt, amelyik hol az inzulint venné vissza a cukros gyerekektől, hol meg magával ásatja a sírját, amit nekem kifizet… ha-ha-ha. Vessen magára. A vénasszony se tud már ásni, annyira rozzant. Jut eszembe: lehetne olyan lovagias, hogy megássa neki is… Ő koporsósat akar, és most vannak olcsó négyszázezer forintos koporsóink, bélelve, paplannal a tetején, hogy a föld… tudja, hogy ne zörögjön a vénlányon, amikor leengedi saját magát… mert az nekem drága…
- Mármint az Irmuskán? Miért? Hiszen Irmuska nem is beteg…
- De bele fog pusztulni abba, hogy magát elveszíti pár napon belül, ha a főorvosnak hinni lehet és nem csak a jattért ajánlotta végtisztességre magát is…
- Hadd menjek inkább Makkosmáriára!
- Nem lehet, mert akkor fizetés szempontjából maradna minden a régiben. Én vállalkozó vagyok, értse meg! A maga családja kiszúrta a szememet szaros kétszázezer forinttal, és maga még mindig győzködni akar engem… Ha maga kimegy Makkosmáriára, vagy a debreceni Nagyerdőbe, vagy a mohácsi csatamezőre - nekem mindegy -, akkor az államnak kellene állnia a maga eltakarítását. Mert maga kétszázért akart a földbe kerülni… nem is értem hol él?… - élt?… Hallgasson rám, és ne húzzon ujjat az állammal meg velem se! A főorvos úr megmondta, hogy magának van még egy hete… akkor mi a fenéért kéne még azt az egy hetet itt az osztályon bevárni a TB pénzén? Maga az államot is megrabolja. Egy hét a maga szaros nyavalyáival fél millió – legalább, az adófizetők pénzén. Én is hamarabb hozzájutnék a pénzemhez… Legyen már egy kicsit belátóbb! Már az áfát is befizettem maga után. Itt a jegy és induljon, de ne kéresse magát, mert itt ütöm agyon… ha kifizeti nekem azt a hatvan ezret, amiért itt jópofizom magával túlórában…
- Az lesz a legjobb, ha itt agyonüt… akkor ki fizeti az… eltakarításomat?
- Vén trotli! Mondtam, hogy először hatvan rugót passzolja ide a zsebembe, utána beszélhetünk az agyonütésről… egyébként, ha agyonütöm, akkor az állam fizeti meg a költségeket… elvégre mégis csak én vagyok a mindenható temetkezési vállalkozó… maga meg csak egy önkiszolgáló hullajelölt…
- És ha mégis jelentkeznék hamvasztásra, akkor az Irmuska hazavihetné a hamvaimat?
- Haza hát, ha az ENSZ, az EU és a NATO megengedik, és ha a maga Irmuskája kifizeti a hullaotthontartási illetéket. És persze ki kell fizetni a közjegyzőt is, aki elmegy magával a krematóriumba és mielőtt alágyújtanak magának, kikiabál, hogy haza akar menni. Ezt a közjegyző hitelesíti, az Irmuska meg már viheti is… De a kazánosnak akkor is jár az ötszázas… mert három az enyém belőle…
Stoffán György
Ez jutott az eszembe a temetkezést érintő mai új kormányrendeletről... mert nem a temetések árát vitték lejjebb, hanem a kegyeletet sértették meg, az érzéseket tették „kissé spártaivá”…
Józsi bácsi a kórház folyosóján üldögélt, karba tett kézzel. Nézte a nővérkék szép kerek seggét és álmodozott, vagy inkább nosztalgiázott. Hej, amikor még fiatal voltam… hej, amikor még rácsaptam az ilyen szép kis ülepekre, és nem pofont kaptam érte, hanem egy mosolyt… de ma már…
- Nem üldögélünk öreg! Húzzon ásni. – állt meg előtte egy marcona ember, és keze helyett nyújtott egy kopott ásót.
- Hülye maga? Én itt a beteg vagyok, nem a kertész. Ásson a rosseb.
- Nem! Maga fog ásni, mert az elkényeztetett túlképzett kölykei azt mondták, hogy ők bizony nem ásnak. Inkább kifizetik, de csak kétszázat kaptam, abba meg nem fér bele az ásás.
- Mit kellene ásni – csodálkozott el Józsi bácsi.
- Na, ne csináljon úgy vén marha, mintha nem tudná. Meg fog dögleni, és előtte ki kell ásnia a saját sírját… Másképpen nem megy. Ez kormányrendelet, és ha nem tetszik, mehet panaszra a Parlamentbe.
- De én tettem félre a temetésemre pénzt.
- Mire gondol? Arra a kétszázezerre, amit azért adtak oda a gyerekei, hogy beszéljek magával… vén szaros! Hát engem akar meglopni?
- Nem, nem volt szándékomban… de meghalni sem akarok még! Minek ássak sírt magamnak?
- Nem akar, nem akar… azt majd megbeszélem az illetékesekkel. Illetve már a maga ügyére pontot tettünk. Nehogy már maga döntse el, mikor viszi el az érszűkülete meg a tüdőrákja? Egy életen keresztül százezreket költött a cigire, de most tőlem és szegény családomtól sajnálja a pénzt mi? …
- Várjon csak. Hol kellene ásnom azt a gödröt?
- Háááát… nem messze innen… Rákoskeresztúron.
- És mi van, ha megástam? Visszahoznak a kórházba?
- Te vén kretén. El se viszünk. Most kapsz egy TB-s negyedosztályú vonatjegyet, meg egy BKK napijegyet, egy ásót, és kétnapi hideg élelmet – mert többre nem lesz szükséged.
- Negyedosztályút? Az hova szól?
- Ne ez legyen a gondod te kriptaszökevény, te halálraítélt, szegényházi nyomorult, akinek még temetésre sem telik! Egyébként az a tehervonat őrfülkéjébe szól. Jól meglesztek, mert a sebészetről megy veletek még egy ember, meg a tüdőgondozóból. El fogtok férni hidd el.
- Na, neeeem… én ezt nem vállalom.
- Rohadék! Nem rajtad múlik… Bocsánat! Kicsit ideges vagyok, mert sok dolgom volna a hülye beszélgetés helyett… Ha nem tetszik ez az ajánlatom, akkor van egy másik megoldás is. Lemegy szépen Kemencefokra, és jelentkezik hamvasztásra. - Megjegyzem, akkor öltöztetési költség sincsen. Nem kell sokat várni. Rám hivatkozik, és akkor a kazános – ha ad neki egy ötszázast, de ez maradjon köztünk, mert abból három az enyém - saját kezűleg szét is szórja a hamvait… Ha akarja a Balatonba… De könyörgöm, ne dumáljunk már ennyit. Itt a papír, írja meg a gyászbeszédet és induljon a vonathoz. Kemencefok, vagy Rákoskeresztúr?
- És ha azt választanám, mint amit az indiánok, hogy kimegyek például Makkosmáriára egy elhagyatott helyre és megvárom a kaszást…
- Maga tényleg nagyon hülye! Ha ott döglik meg kint a hegyen, akkor mehetek maga után közpénzen, amit az önkormányzat nagyon sokára fizet ki nekem… a kölykei pedig akkor sem ásnak, mert ők is szegények… nem jól taníttatta őket. Az egyik ahogy hallottam tőlük tanító, a másik meg külvárosi gyerek háziorvos. Egyikből sem nevelt politikust, országgyűlési képviselőt, amelyik hol az inzulint venné vissza a cukros gyerekektől, hol meg magával ásatja a sírját, amit nekem kifizet… ha-ha-ha. Vessen magára. A vénasszony se tud már ásni, annyira rozzant. Jut eszembe: lehetne olyan lovagias, hogy megássa neki is… Ő koporsósat akar, és most vannak olcsó négyszázezer forintos koporsóink, bélelve, paplannal a tetején, hogy a föld… tudja, hogy ne zörögjön a vénlányon, amikor leengedi saját magát… mert az nekem drága…
- Mármint az Irmuskán? Miért? Hiszen Irmuska nem is beteg…
- De bele fog pusztulni abba, hogy magát elveszíti pár napon belül, ha a főorvosnak hinni lehet és nem csak a jattért ajánlotta végtisztességre magát is…
- Hadd menjek inkább Makkosmáriára!
- Nem lehet, mert akkor fizetés szempontjából maradna minden a régiben. Én vállalkozó vagyok, értse meg! A maga családja kiszúrta a szememet szaros kétszázezer forinttal, és maga még mindig győzködni akar engem… Ha maga kimegy Makkosmáriára, vagy a debreceni Nagyerdőbe, vagy a mohácsi csatamezőre - nekem mindegy -, akkor az államnak kellene állnia a maga eltakarítását. Mert maga kétszázért akart a földbe kerülni… nem is értem hol él?… - élt?… Hallgasson rám, és ne húzzon ujjat az állammal meg velem se! A főorvos úr megmondta, hogy magának van még egy hete… akkor mi a fenéért kéne még azt az egy hetet itt az osztályon bevárni a TB pénzén? Maga az államot is megrabolja. Egy hét a maga szaros nyavalyáival fél millió – legalább, az adófizetők pénzén. Én is hamarabb hozzájutnék a pénzemhez… Legyen már egy kicsit belátóbb! Már az áfát is befizettem maga után. Itt a jegy és induljon, de ne kéresse magát, mert itt ütöm agyon… ha kifizeti nekem azt a hatvan ezret, amiért itt jópofizom magával túlórában…
- Az lesz a legjobb, ha itt agyonüt… akkor ki fizeti az… eltakarításomat?
- Vén trotli! Mondtam, hogy először hatvan rugót passzolja ide a zsebembe, utána beszélhetünk az agyonütésről… egyébként, ha agyonütöm, akkor az állam fizeti meg a költségeket… elvégre mégis csak én vagyok a mindenható temetkezési vállalkozó… maga meg csak egy önkiszolgáló hullajelölt…
- És ha mégis jelentkeznék hamvasztásra, akkor az Irmuska hazavihetné a hamvaimat?
- Haza hát, ha az ENSZ, az EU és a NATO megengedik, és ha a maga Irmuskája kifizeti a hullaotthontartási illetéket. És persze ki kell fizetni a közjegyzőt is, aki elmegy magával a krematóriumba és mielőtt alágyújtanak magának, kikiabál, hogy haza akar menni. Ezt a közjegyző hitelesíti, az Irmuska meg már viheti is… De a kazánosnak akkor is jár az ötszázas… mert három az enyém belőle…
Stoffán György
P.I. KLUB
