"Az erő igazság nélkül - erőszak, az igazság erő nélkül - tehetetlenség
Kétféle ember van :
Az egyik a jóistenben hisz. És megteszi amit meg kell még akkor is, ha a józan ész ennek ellent mond. Mondván : "Aki a kezdetet adta, a befejezést is meg fogja adni!"
A másik ember meg a jóisten helyett mindenféle illúziókban hisz.... Ostoba fejével azt képzeli, hogy a pártokban, egyéb más körülményekben való hiedelme "jobb", az egyszerű paraszt istenhiténél. Hiszen Ő gondolkodik.
Ha mindenki így "gondolkodott" volna, akkor sehol se lennénk már!
Dugovics Titusz egyetlen problémája az volt, mikor a törököt magával rántotta, hogy mi lesz vele a túlvilágon, ha úgy kerül oda, hogy egy hitetlent ölel. Nem mondta, hogy hát akkor gondolkodjunk... ha most leugrom, akkor esetleg meg fogom ott ütni magam...
Megsúgom nektek : HIT nélkül ez az egész dolog NEM FOG MENNI!
A HIT egy evolúciós fegyver. Azt is megmondom, hogy miért : Az állatoknak nincs hite. Mindig az erősebb győz. Az embernek viszont van hite és így az erősebbet, a jobbat a nagyobbat is le tudja győzni. Ezt kétségbe lehet vonni, de kár. Száz ezer ellenpéldát tudok felhozni, mikor a puszta (isten)hit segített valakit győzelemre. Mert isten nincs - tehát lehet benne hinni. A jobbik meg van, tehát nem kell hinni, hanem tudni kell, hogy mit csinál - és már nem is olyan vidám a történet.
Az egyik a jóistenben hisz. És megteszi amit meg kell még akkor is, ha a józan ész ennek ellent mond. Mondván : "Aki a kezdetet adta, a befejezést is meg fogja adni!"
A másik ember meg a jóisten helyett mindenféle illúziókban hisz.... Ostoba fejével azt képzeli, hogy a pártokban, egyéb más körülményekben való hiedelme "jobb", az egyszerű paraszt istenhiténél. Hiszen Ő gondolkodik.
Ha mindenki így "gondolkodott" volna, akkor sehol se lennénk már!
Dugovics Titusz egyetlen problémája az volt, mikor a törököt magával rántotta, hogy mi lesz vele a túlvilágon, ha úgy kerül oda, hogy egy hitetlent ölel. Nem mondta, hogy hát akkor gondolkodjunk... ha most leugrom, akkor esetleg meg fogom ott ütni magam...
Megsúgom nektek : HIT nélkül ez az egész dolog NEM FOG MENNI!
A HIT egy evolúciós fegyver. Azt is megmondom, hogy miért : Az állatoknak nincs hite. Mindig az erősebb győz. Az embernek viszont van hite és így az erősebbet, a jobbat a nagyobbat is le tudja győzni. Ezt kétségbe lehet vonni, de kár. Száz ezer ellenpéldát tudok felhozni, mikor a puszta (isten)hit segített valakit győzelemre. Mert isten nincs - tehát lehet benne hinni. A jobbik meg van, tehát nem kell hinni, hanem tudni kell, hogy mit csinál - és már nem is olyan vidám a történet.
Szerintem aki nem az istenben hisz, hanem valami másban az az igazán hiszékeny. Hisz annak utána lehet nézni, vagyis oda nem hit kell, hanem tudás. A jobbiknak utána lehet nézni ? Kínának utána lehet nézni ? egyéb dolgoknak utána lehet nézni ? Mindennek utána lehet nézni (csak a nem is létező istennek nem) Tehát ? Abban (istenben) kell hinni, a többit meg inkább tudni kell, mivel azoknak a dolgoknak utána lehet járni...
Remélem érthetően fogalmaztam.
Az is egy fontos probléma, hogy mindenkiben van egy "hit" szoba. Ha nem az istent költözteted oda be, akkor valaki más fog oda beköltözni. Üres nem lesz a szoba, ebben legyél biztos! hit nélkül egy lépést se tud tenni senki. Hinned kell. ha nem az istenben, akkor önmagadban, az orvosokban, a tudományban, az eszedben, a technikában, a ....folytathatnám a sort a végtelenségig. A többi illúzióban. Aztán, ha nem sikerül valami, akkor meg csodálkozol. Kirakod a szoba-lakót és beleraksz egy másik illúziót.
Jó kis játék sokáig el lehet vele az ember - mire végre rájön, hogy kinek van ez a szoba "fenntartva"....
Az emberiség történelmének egyik legkritikusabb szakaszát éli, amely a nem túl távoli jövőben könnyen az ember teljes pusztulásával végződhet. A végső kérdés nyilván az, hogy képes lesz-e túlélni az emberiség a ma élő emberek mesterkedéseit, akik – úgy látszik – gyakran inkább majomként, mint épeszű emberként cselekszenek. A svábbogarak nem érzékenyek a nagy energiájú sugárzásra, és bőségre találnak majd abban a világban, amelyet megfosztottak az emberi élet fenntartásához szükséges forrásoktól. A világ legpazarlóbb országában az emberek öt százaléka éhezik. Ötven százalék éhezik a világ többi részén – gyermekek nem jutnak elegendő táplálékhoz, hogy egészséges testű és értelmű emberré fejlődjenek.A bolond képes bölcsen választani a jólét és a pusztulás két lehetősége közül; ebben az esetben tulajdonképpen a kellemes és a fájdalmas között kell dönteni. Ha az emberiség valóban ily esztelen, akkor hogyan vészelhette át történelmének előző évmilliót? Erre a kérdésre két lehetséges felelet van. Az egyik az, hogy az ember nem ennyire meggondolatlan, inkább a körülményei változtak meg úgy, hogy nem illik bele többé a környezetébe, és ettől válnak értelmetlenné tettei. A történelemben mindig is rengeteg értelmetlen öldöklés és pusztítás folyt; csak a primitív és hatástalan gyilkos eszközöknek köszönhető, hogy az ember nem pusztította ki önmagát, mert ezek az eszközök biztosították, hogy bármilyen heves összecsapás után is maradjanak túlélők.A FEGYVEREKET TUDNI KELL HASZNÁLNI. .Ezért élunk mi a harcosok. Bármelyik is a helyes a két elgondolás közül, ha reménykedni akarunk a túlélésben, a lehető legsürgősebben meg kell tudnunk, mi tart bennünket ezen a végzetes vágányon, és van-e módunk, esélyünk rá, hogy letérjünk róla.A mi dolgunk,hogy a jo uton járva példát mutassunk Minden faj fennmaradása azon múlik, milyen mértékben képes alkalmazkodni a környezetéhez.A Magyar és a magyar faju a világba élö közel 800 millio testvérunk élete a tét. Nepáli,eqvadori,perui,kazahsztani,ujgur,szekely,csango,kecua,boliviai ,tibeti ,svajci,ukrajnai,szlovakiai,szerbiai,amerikai,indiai,es sok mas a vilag tájain élő ös magyar eredetü törzseink fenmaradása a tét. Miért forduljunk segítségért a nyers tettekhez, ha az értelem felelni tud kérdéseinkre? Az emberi gondolkodás szabadsága igen korlátozott. Valamennyien igen szűk kalitkában, „korunk szellemében” élünk, mozgási szabadságunk nagyon csekély. Ha különböző korokban az emberek különbözőképpen gondolkodtak, az elsősorban nem annak köszönhető, hogy a kalitka tágult. Az emberiség történelme immár két felvonásra oszlik, Az igazságra és a megrendezet hamisságra. Alig fél évszázados lappangás után a modern tudomány kezdte megváltoztatni az emberi életet, olyan tényezőket vezetett be amelyek lehetővé tették egy faj teljes uralmának kezdetét. Új, kozmikus világban élünk, és az ember nem ehhez formálódott. Hogy fennmarad-e, az most attól függ, milyen gyorsan és milyen jól tud alkalmazkodni, át tudja-e alakítani eszméit és elgondolásait, társadalma, gazdasága és politikája szerkezetét.A Magyarság Léte attól függ, gyorsabban tud-e alkalmazkodni, mintsem az ellenséges erők elpusztítanák. Századokon át az volt az emberek fő gondja, milyen lesz az élet a halál után. Úgy látszik, ma először arra kell válaszokat keresnünk, milyen lesz az élet a halál előtt HA NEM TESZÜNK SEMMIT. Amint az idő telik, a társadalom szemlélete és igényei megváltoznak, de az intézmények változatlanok maradnak; addig harcolnak érdekeikért, amíg – gyakran szenvedések, pusztítás és vérontás árán – el nem söpri őket a forradalom. Az ember a megrázkódtatások következtében fejlődik; olyan lesz, mint a kígyó, amely időszakonként levedli a bőrét.A JELENLEGI ÁLLAPOT MEGÉRET A BÖRÜNK ELHAGYÁSÁRA. Az emberiséget előrelendítő erőket azok képviselték, akik új tudás, új szépségek, hathatósabb erkölcsi és etikai értékek után kutatnak. Anemzeti hőseink szobrainak talapzata annál magasabb, minél több embert öltek meg ezek a hősök. Kérdés vot és lesz e értelme a jövönkre nézve.Igen bizonyára ha jol választanak megállithatnak rombolo folyamatokat .Amelyek a nemzetre nézve akár a megsemmisülést is elöidézhetik. Az erkölcs az emberi viselkedés egyik alapköve. Erkölcsi kódrendszerünket a nevelés vési mélyen belénk kora ifjúságunk idején.A jelenlegi állapotok semmilyen erkölcsi es nemzeti nevelést sem biztositanak a jövö generacioi számára .A rabszolgságba kényszeritik az utodainkat .Ezért folyik a harc ha nem is látványosan de ugy tünik eredményesen ,hogy ezt probáljuk kiktatni a terjesztöivel egyetemben. Az ölés és a lopás a dzsungel törvényének része. Az emberi társadalom azonban nyilvánvalóan nem épülhet a dzsungel törvényeire. „Ne ölj” (mert téged is megölnek); „Ne lopj” (mert tőled is lopni fognak, és nem mész semmire). Mindkét parancsolat már kora ifjúságunkban mélyen a tudatunkba rögződött, és éppen ezért a legtöbben nem tudunk gátlástalanul ölni vagy lopni. De használni kel a fegyvereinket .Azert,hogy ezt a mindennapi gyakorlatott megszuntessuk a megszállokat kiktassuk a jövö társadalmábol. A megszálloknak Ennek megfelelően kétféle erkölcsre van szüksége: otthoni célokra egy magánerkölcsre, zsákmányszerző útjaikon pedig egy nyilvános, közösségi erkölcsre. A két erkölcs szöges ellentétben áll egymással. Ami szégyen az egyik erkölcsi kódrendszerben, az dicsőség a másikban.Meg kel szüntetni a kettös mérce rendszert. Megbüntethetnek bennünket, ha otthon engedély nélkül fegyvert tartunk, de ugyanaz az állam, amely bennünket büntet, a munkánk által megtermelt jövedelem jelentős részét a legaljasabb gyilkos eszközök előállítására fordítja. Tehát nekünk is jogunk van használni az eszközeinket akár fegyvereinket is velük szembe. Ezt a kettős erkölcsi kódot általánosan elfogadják és alkalmazzák a kormányok. Valószínűleg ez a kettős erkölcsi kód áll sok vezető politikus életpályájának törése mögött is. Politikai munkájuk kezdetén arra vágynak, hogy embertársaik sorsán javítsanak. De ha elérik a csúcsot, hajlamosak rá, hogy saját erkölcsi kódrendszerüket felváltsák a közösségi erkölccsel; olyan elvont eszmék szolgálatába szegődnek, melyeknek kevés köze van embertársaik jólétéhez, Engem személy szerint nagyon mélyen érint a szenvedés, a halál pedig felzaklat.De véleményem szerint aki rászolgált kapja meg a járandoságát. Sajnos ez a közösségi erkölcsi kód nem csupán a csúcson trónolóké. Valamennyien elsajátítjuk, amint így vagy úgy részt veszünk a kormányzásban. Ez történik például akkor, amikor megválasztjuk a héjákat és végtelen milliárdokat szavazunk meg a háborúra, a pusztítás és öldöklés félelmetes gépezeteire – majd az oltár elé járulunk, és Isten áldását kérjük. Egy megszállónak, mint a rákos sejtnek, egyik fő biológiai jellemzője, hogy állandóan növekednie kell, még akkor is, ha ez a növekedés teljesen szükségtelen; egy, megszállo szorosan összefonódott szervezetével és szerkezetével – az egyénhez hasonlóan –, egyre nagyobb hatalomra és gazdagságra vágyik . Ez a növekedés veszedelmes, mert ha a komplexum meghalad egy kritikus mértéket, már nem szolgálja többé a polgári hatóságokat, hanem uralkodik rajtuk. Diktálja a külpolitikát, megszabja a források elosztását, elnyeli a nemzeti jövedelem jelentős hányadát, és elgáncsol minden magasabb rendű szellemi próbálkozást, elsorvasztja a művészetet, a tudományt, az emberbaráti intézményeket a nemzeti tudatot. Texasban: száz évvel ezelőtt még öngyilkosságnak számított, ha valaki eldobta a fegyverét, de később a lélektani helyzet megváltozott, és a fegyverek maguktól eltűntek.Most ujra használni kell mert ezzel érjük el ,hogy a szekrénybe kerüljenek. Vajon mi fog történni, ha a fiatalok felnőnek, és maguk veszik kézbe a kormánykereket? Talán felcserélhetik a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” jelszót egy másikkal: „Világ népei, egyesüljetek!”HÁT EBBÖL KÖSZONJUK NEM KÉRÜNK .VILÁG MAGYARJAI EGYESÜLJETEK –EZ MÁR ELFOGADHATOB SLOGEN SZÁMUNKRA.. Különös teremtmény az ember. Ha én most feltalálnék egy olyan biztonsági övet, amely száz százalékkal növelné a vezető túlélési esélyét, mindenki hanyatt-homlok rohanna, hogy megvásárolja. De eszünkbe sem jut tiltakozni, amikor túlélési esélyeink rohamosan ötven százalékra csökkennek, ha tovább halmozzuk A HÜLYESÉGET. Életünk és gyermekeink élete olyan kezekben van, amelyeket nem ismerünk és amelyekben nem bízunk igazán.Vgyük kezünkbe a sorsot . Eszközeinket építésre és rombolásra, az élet jobbítására és elpusztítására egyaránt használhatjuk. Minél erősebb egy eszköz, annál magasabb szintre emelheti az életet, de annál alaposabb öldöklést és pusztítást is végezhet.Fegyvereinket az élet jobbitására kel használjuk . Egyetlen reményünk, hogy a kormány által támogatott világraszóló globalizácio és gazdasági megszállaás kikényszeríti az ellentámadást, a Föld népei forradalmat indítanak, és kezet nyújtanak egymásnak. El kell kergetnünk a globalizácio liberális hazánkat megszállo megszállottjait, mielőtt jobb életet építhetnénk a modern tudomány csodálatos eszközeivel és lehetőségeivel. Kétféle erőszak van: aktív és passzív. Az aktív erőszak ablakokat, koponyákat tör be. A passzív erőszak azoknak az embereknek az erőszakossága, akik semmi másnak nem adják meg magukat, csak az aktív erőszaknak. A kétféle erőszak nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz: a passzív erőszak erőszakot szül; nem hagy más választási lehetőséget. Minden elnök legfőbb kötelessége, hogy meghallgassa az állampolgárokat. A harmincezer menetelő az elégedetleneknek nyilván csak igen kis töredéke a valoságos elégedetlenkedöknek de igen ütöképessé tud válni . Passzív erőszakosság kényszerítette ki belőlük a cselekvő erőszakot. Gyermekeink „érintetlen, tiszta értelemmel” jönnek világra. Amit ma növekedésük során a világról megtanulnak, erősen különbözik attól, amit VALOBAN MEG KÉNE TANULJANAK. Elsekélyesítsék és megsemmisítsék az emberi életet”; látják az „öntelt embereket, akik értelmetlen elégtételekkel hivalkodnak”; látják, hogy „némelyek az emberi testvériség és társadalmi igazságosság mozgósító eszméit hirdetik, de ha (az ifjúság) ezeknek az eszméknek a szellemében próbál cselekedni, összeütközésbe kerül magával az eszméket hangoztató társadalommal”; látják, hogy a „világ belefullad az egészségtelen szennyeződésbe, a jó öreg Földet kátrány és cement borítja el, a folyókat és a tavakat mosószerek és vegyi hulladékok mérgezik, a levegőből pedig fogy az oxigén. (Tudják), hogy űrhajósaink azért barangolhatták be az eget, mert az emberi leleményesség, a technikai feltételek és az anyagi támogatás elé nem állítottak korlátokat, és elégedetlenek az olyan érveléssel, amely szerint nem lehet elviselhetőbbé tenni az életet itt a Földön”.*
Úgy érzik, minden hazugság. A nagy politikai pártok a profitért és a hatalomért hadakoznak, a hadsereg uralomra tör, miközben az ő fiatal testükön hízik. Hallják, hogy az egyházak szeretetet prédikálnak, de nem emelik fel szavukat egy elmaradott nép lemészárlása ellen. És azt is látják, hogy az egyház a túlnépesedés felé taszítja a világot a vallási imperializmus kedvéért; ellenzi a családtervezést, és tagadja a gyermekeknek azt a jogát, hogy szerető gondoskodással várt vendégként érkezzenek erre a világra. Látják, hogy a vallások mindig a hatalom oldalán állnak. És azt is látják, hogy amíg a világon a gyermekek fele naponta éhesen tér nyugovóra, mert nincs elég ennivaló ahhoz, hogy egészséges testű és értelmű emberré váljon, milliárdokat költünk arra, hogy mind magasabbra és magasabbra rakjuk az atombomba- és rakétahalmokat. Látják, hogy politikai vezetőik többsége csak a saját újraválasztásával, hatalmának megőrzésével törődik, olyan érvekkel eteti a népet, amelyek a legegyszerűbb logikával is megcáfolhatok, és lerombolja a magasztos eszméket, amelyekre országunk épült. Azt kívánom, hogy az ifjúság már most kezdjen készülődni egy jobb világ építésére. Azt kívánom, hogy a különböző országok MAGYAR ifjúságának képviselői találkozzanak, és hozzák létre annak az új MAGYAR ORSZÁGNAK az alkotmányát, amelyet majd ők szeretnének felépíteni. Övék a jövendő, és építését már most, önmaguk felkészítésével kell megkezdeniük, de nemcsak a jövő tervezésével, hanem azonnal végrehajtott tettekkel is: ki kell űzniük a kormányból a halál A PÉNZ és a pusztítás kufárait. Nagyon fontos a gyors cselekvés, mert fennáll a veszély, hogy a jelenlegi vezetők, amint érzik, hogy erejük csökken, megpróbálják megszilárdítani hatalmukat akár egy polgár háborúval is. Erőfeszítések történtek a nemzetiségi szakadék áthidalására. Ez részben sikerülhet is, a nyílt összeütközések elkerülhetők. De a szakadékot nem lehet teljesen összezárni. Nem is szabad. Ez a magyarság egyetlen esélye a jövőre. A mai világ olyan kerékvágásban halad, amelyen a végítélet felé sodródik. A túléléshez nagy fordulatra van szükség, de mindeddig képtelenek voltunk megtenni, mert a kerékvágás túl mély és túl szűk. Mindent újra kellene kezdeni, de erre csak az ifjúság volna képes. Az átmenetet megkönnyítené, ha az ifjúság több jogot kapna, hiszen ez az ő világuk is. Öreg emberek fitogtatják fiatalságukat, életerejüket és szigorúságukat, szenilis bírák hivalkodnak hazafiságukkal és határozottságukkal, amikor súlyos ítéleteket mondanak ki azokra a fiatalokra, akik szembeszállnak az őrültséggel. Sok fiatalt ma rákényszerítenek, hogy feladja az életét az idősebbek hibái miatt. Életigenlő világ, és az élet méltóságába, értékébe, tartalmába vetett hit visszaállítása a cél. Rendőrrohamokkal és börtönbüntetéssel semmit nem lehet megoldani. Az emberi élet színvonala és minősége a természethez való viszonyunktól függ: attól, hogyan értjük a természetet, miként tudjuk erőit saját érdekünkben felhasználni. Valamennyiünket nyugtalanít egy rendkívül fontos kérdés: hogyan térhetünk le a szakadék felé vezető végzetes útról, amelyen haladunk. Nincs rá mód. Mindent újra kell kezdenünk, de csak az ifjúság tud új világot építeni. A kérdés immár az, hogy milyen alapokra épülhet ez az új világ. Számomra nyilvánvaló, hogy azt a világot, amelyet a tudomány hozott létre, csak annak a tudománynak az elveivel és módszereivel lehet biztonságosan kormányozni, amely ezt a világot és magát a tudományt is megalkotta. Lehetetlen a tudomány eszközeivel új világot teremteni, aztán olyan elavult, érzelmes elvekre építve kormányozni, mint a félelem, az uralom- és hatalomvágy. A tudomány két fő értéket kínál, amelyek segíthetnek felépíteni az új világot. Az egyik az ösi szellem, a másik a módszer. A tudomány szelleme egyben a jóakarat, a kölcsönös tisztelet és az emberi összetartás szelleme is.Nézzunk a multba és gondoljunk az ösi tudasra ezt kel ötvözni a modern tudománnyal. Nem utópiáról álmodozom, csak egy olyan világról, amelyben a gondokat nem erőszakkal, hanem értelemmel, jóakarattal és méltósággal fogják megoldani; egy olyan világról, amelyben bűn a gyilkosság és embertársunk életének, otthonának elpusztítása, és nem számít, bármi volt is az oka; egy olyan világról, amelyben fiainknak nem kell a legszebb éveiket a szervezett mészárlás megtanulására fecsérelni; amelyben nem az erő, nem a megatonnák, nem a mérgező gázok fogják meghatározni egy nemzet helyzetét, hanem a tudása és az erkölcse, azok az adományok, amelyekkel az emberiséget gyarapította, a boldogság, amelyet az embereknek adott, és az az érték, amellyel emelte az emberi élet színvonalát. A tudományban már ott szunnyad annak a vallásnak a magva is, amelyre a modern szellem vágyik. Az ösi szellem ujra éled. Minden vallás azon az elképzelésen alapul, hogy léteznek nálunk hatalmasabb erők is, és nem a teremtés urai, hanem gyümölcsei vagyunk. Az alkotó művészt nem dicsérő szavakkal tiszteljük meg legjobban, hanem azzal, hogy megértjük és megbecsüljük művét. Ha létezik a teremtő, azzal adhatjuk meg neki a legnagyobb tiszteletet, hogy tanulmányozzuk, megértjük és megbecsüljük alkotását. A tudomány ezt teszi, és ha munkámat végzem, úgy érzem, mintha istentiszteleten volnék. Az emberi értelem bonyolult és ellentmondásos. Többségünk gondolatvilágának egyik része szereti a békét, az igazságosságot, a tisztességet; de van egy olyan része is, amely az egyszerűbb megoldásokat kedveli: a terrort, az erőszakot és a durvaságot. Sajnos az ostobaság additív, az értelem nem az. Az ostobaság kedveli a tömeget, az értelem egyedül tör utat magának. Az erőszak és a durvaság nemcsak additív, hanem hajlamos rá, hogy egyesüljön és szorosan összefonódjék; így olyan ereje van, ami messze nincs arányban valódi súlyával. Ha a kormányzat vezetése alatt áll, félelmetessé válhat. A jó szándékú emberek számára az önvédelem egyetlen útja az összefogás. Mindannyiunkban van némi ostobaság, mondjuk tíz százalék, és ez az ostobaság additív. Ezért számítanak gyakran a kormányok alantasabb ösztöneikre, és a legkisebb közös többszörös alapján biztos a szavazatok többsége.Példaértékü lesz a 2010 es Magyar választások eredménye. A nyugati civilizáció nagyon sokat adott az emberiségnek, de szegénységi bizonyítványt állított ki magáról az önző gyarmatosítással. Az emberiség keresztúthoz érkezett, és két, ellenkező irányba mutató jelzőtábla áll előtte. Ez a tábla sötét világ felé mutat, amelyet katonai-ipari komplexumok uralnak, és rettegés, gyűlölet, bizalmatlanság irányít. Jellemző vonásai a terror, a szörnyű pusztítóeszközök – atombombák, tengeralattjárók, napalm, repeszgránátok, lombtalanítószerek, mérges gázok stb. Ez az út az utolsó ítélet felé vezet, és az út végén az ember elnyeri méltó büntetését, el kell tűnnie erről a bemocskolt kis bolygóról.
A másik útjelző az ellenkező irányba mutat. Napfényes, békés, tiszta világ felé, melyet jóindulat, emberi összefogás, tisztesség és méltányosság jellemez, amelyben nincs éhség, nincs betegség, és mindenkinek jut benne hely.
Az ember nem fecsérelhet el több időt; döntenie kell, melyik utat választja. Ha még sokáig tétovázik, előfordulhat, hogy nem lesz már választási lehetősége. Pedig olyan egyszerűnek látszik a választás. Vagy talán mégsem az? A HARC FOLYIK BIZUNK A GYÖZELEM ÉS A HÁBORU ISTENÉBE ,HOGY EZUTÁN AZ ÉLETET IMÁDHASSUK .
A szeretetet gyakorolni kell, de nem minden helyzetben, sőt. CSAK az igazságot kell szeretni és ahhoz kell ragaszkodni - de azt minden helyzetben! Hinni nem a szeretetben kell. Hanem a magyarok istenében!
A VÁNDOR HARCOS TOLLÁBOL SZABADON.,
SZENTGYÖRGYI ALBERT NYOMÁN .
S.S.ANDORÁS
IDÉZETEK
PSALMUS HUMÁNUS
Uram, ki vagy te?
Szigorú nemző atyám
Vagy szerető anyám
kinek méhében ez a világmindenség
megfogamzott?
Talán te vagy maga a világmindenség,
Vagy az örök törvény, mely azt uralja?
Azért teremtetted csak az életet hogy azt
megint eltaposd?
Te alkottál engem, vagy én formáltalak téged,
Hogy ne legyek oly elhagyatott és legyen kire
hárítsam felelősségem?
Istenem! Nem tudom, ki vagy,
De bajomban hozzád kiáltok.
Félek magamtól és félek embertársaimtól.
Talán meg se érted szavam, de megérted
szótlan zenémet?!
ELSŐ IMÁDSÁG: ISTEN
Uram!
Nagyobb vagy mint az alkotásod!
A te házad a világmindenség!
És én magamhoz hasonlónak véltelek,
Gonosznak, kapzsinak és hiúnak,
Ki dicséretemre és áldozataimra vágyik,
Megbosszulja csekély vétségeim,
Kinek én kell hogy házat építsek,
Míg embertársimat hajléktalan hagyom.
Istenem! Hadd dicsőítselek téged avval,
Hogy teremtésednek rám bízott parányi
pontját szebbé teszem,
Elárasztom e földi létet fénnyel, melegséggel,
jóakarattal és boldogsággal.
MÁSODIK IMÁDSÁG: SZÍV ÉS ÉSZ
Uram!
Szívemet megtanítottad a szeretetre, mely után
szomjazik,
Elmémet képessé tetted a gondolkodásra és
alkotásra.
Én szívemet megtöltöttem gyűlölettel és
félelemmel,
És szívem megmérgezi elmémet mely a
gyilkolás óriási gépeit szerkeszti
Hogy ezekkel elpusztítsa a te világod, s vele
elpusztítson engem is,
És megcsorbítsa a szent anyagot amelyből Te
az életet formáltad.
Istenem! Tisztítsd meg szívemet,
Emeld fel elmémet hogy testvérem testvére
lehessek.
HARMADIK IMÁDSÁG: VEZETŐINK
Uram!
Vezetőket választunk, hogy minket
vezessenek,
Melléd pedig szolgálókat állítunk, hogy téged
szolgáljanak.
De a mi vezetőink minket nem lehozzad
vezetnek!
Nem hallják békevágyunk néma hangjait,
Megrontotta őket a hatalomvágy, és embert
ember ellen visznek.
És a Te szolgálóid? Azok nem Téged
szolgálnak.
Azok a hatalom szolgálói. Megáldják
ágyúinkat
És a Te nevedben kínozták és gyilkolták
embertársaimat.
Istenem, adj nekünk vezetőket akik minket
Tehozzád visznek,
akik a Te szolgálóid, akik embert emberhez, és
mindannyiunkat
Tehozzád, a békéhez vezetnek.
NEGYEDIK IMÁDSÁG: ENERGIA ÉS SEBESSÉG
Uram!
Feltártad előttünk az anyag titkos erőit,
Hogy megkönnyítsed terheinket és
megszépítsd életünket.
Megtanítottál saját hangunknál gyorsabban
repülni,
Hogy embert embertől távolság többé el ne
válasszon.
Mi megfeszülünk, hogy ez erőket tokba
szorítsuk,
Hogy azokat a Föld legtávolabbi zugaiba
röpíthessük,
Hogy ott embertársaimnak pusztulást és
nyomort hozzanak,
Egy felperzselt, élettelen földet hagyva maguk
után.
Istenem! Ne hagyjad hogy leromboljam az élet
oltárát,
Tedd hogy tudásomat javamra használjam és
felemeljem vele az életet,
Méltóságot adva arasznyi létemnek.
ÖTÖDIK IMÁDSÁG: A FÖLD
Uram!
Ezt a gyönyörű Földet adtad otthonunknak,
Mélyébe mérhetlen kincseket rejtettél,
Képessé tettél hogy megértsük alkotásod,
Megkönnyítsük munkánkat, száműzzük az
éhséget és betegséget.
Mi felássuk a kincseket hogy azokat
eltékozoljuk,
Belőlük a pusztítás félelmetes eszközeit
faragjuk,
Hogy azokkal mit más ember épít,
Míg azok ellenem nem fordulnak és
elpusztítanak engem és gyermekeim.
Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az
alkotásban,
Megértsük és megszépítsük a Te kezed
munkáját,
Hogy ez a mi Földünk biztos otthona lehessen
Gazdagságnak, Szépségnek, Boldogságnak és
Békességnek.
HATODIK IMÁDSÁG: GYERMEKEINK
Uram!
Elválasztottad a férfi és női nemet, hogy
egymás keresésben
Énünk legmélyebb húrjai rezdüljenek a
legmagasabb harmóniákban.
Ebből a kölcsönös keresésből fakadnak
gyermekeink,
Kik tiszta és értetlen lélekkel születnek.
És én megtanítom őket félni és gyűlölni,
Megtöltőm elméjüket balhiedelmeimmel,
Míg az óvóhelyek az élet kietlenségét és a
jóigyekezet hiábavalóságát hirdetik,
S mikor felnőnek, s készek nagy és nemes
cselekedetekre,
A szervezett tömeggyilkolásra oktatom őket,
Erkölcsi és szellemi tespedésben pocsékolva
éveik javát.
Uram! Óvd meg gyermekeimet!
Óvd meg elméjüket, hogy az én romlottságom
őket meg ne rontsa.
Óvd meg életüket, hogy a fegyverek, melyeket
kovácsolok őket el ne pusztítsák,
Hogy különbek legyenek szüleiknél,
s felépítsenek egy új és jobb világot,
Egy világot tele szépséggel, tisztességgel és
jóakarattal,
Hogy szeretet és béke uralkodjon,
Mindörökké.
