XMEN ÉS A VALOSÁG .
Index .nyomán.
Mutánsok hozták volna el az atomháborút
2011.06.08.Iván András, Szűcs Gyula
Megszokhattuk, hogy egy szuperhősökből álló csapatot leginkább egy világméretű végítélettel fenyegető veszély állíthatja megfelelő kihívás elé. Az már viszonylag ritkább, hogy az X-men: Az elsőkhöz hasonlóan a filmkészítők nem egy kitalált világégéshez hívják a főszereplőket, hanem éppen őket tegyék felelőssé egy valódi történelmi esemény kirobbantásáért, majd megoldásáért is.
A kubai rakétaválság pedig tökéletesen megfelel a kívánalmaknak. A világ 1962 végén annyira valószerűtlenül közel sodródott egy atomháború kirobbanásához, amelyet végül az utolsó pillanatban mégis elkerült, hogy egyáltalán nem lett volna hihetetlen, ha az X-men: Az elsők tálalásának megfelelően valójában egy Bond-gonoszokat megszégyenítő, energiaelnyelő Kevin Bacon próbálta volna a két szuperhatalmat egymásnak ugrasztva kirobbantani a nukleáris armageddont, hogy aztán az életben maradt mutánsokat vezetve uralkodhasson.
Ugyan a film csak nagy vonalakban mutatja be a konfliktust, és a 60-as évek hangulatát is csak a korabeli archív felvételek miatt érezni ki a számítógépes grafikával felpörgetett jelenetekből, az X-Men előzménytörténete azért elég pontosan leköveti az eseményeket. Csak itt mindenről a mutánsok tehetnek.
Az nem derül ki a filmből, hogy vajon az 1961-es disznó-öbölbeli invázió után újabb amerikai kísérlettől tartó Fidel Castrót is az egykori náci orvost alakító Kevin Bacon irányítja-e, de azt a filmben is láthatjuk, hogy az amerikai Jupiter rakéták törökországi telepítését már a gonosz mutánsokat tömörítő Pokoltűz Klub biztosítja be. Bár a Jupiter rakéták telepítése a valóságban már korábban megkezdődött, Hruscsov pedig ennek megfelelően már nyár végén tapogatózott Kubában, azért hihető lehet, hogy a Mengeléből maffiózóvá átvedlő Bacon mesterkedése miatt alakulnak végül így a dolgok.
Külön öröm, hogy a gonoszok nem rögtön John F. Kennedyt vagy Nyikita Hruscsovot, hanem csak a háttértanácsadóikat dolgozzák meg. Az már kevésbé meggyőző, hogy Bacon ékegyszerű sokkterápiával, előbb egy gyémántformát öltő fehér bikinis nő és egy teleportáló démon látványával, majd egy mentális hancúr ígéretével és gonosz csapatának felfedésével veszi rá a két befolyásos katonai vezetőt a törökországi, majd a kubai rakétatelepítésekre.
Az pedig kész szerencse, hogy a CIA már jó előre az ördögi Bacon és társai nyomába eredt, ráadásul a szupergonoszok ellen még időben engedélyezték a telepata Charles Xaviernek és a film során Magnetóvá érő Erik Lehnsherrnek, hogy mutánscsapatot toborozzon. Az első jelöltek így már javában kiképzésük közepén járnak, mire Kennedy egy héttel a felderítőgépek felvételein észrevett, épülő szovjet rakétaállások felfedezése után október 22-én elmondta, a filmben archív felvételről is látható beszédét, amelyben bejelenti, hogy bármilyen Kubából indított rakétát az Egyesült Államok elleni szovjet agresszióként fognak fel.
A rögtön bevethető csapatra nagy szükség is van, hiszen Bacon vérbeli Bond-gonoszként a kihagyhatatlan szuper-tengeralattjárón követi a Kuba körül vont amerikai tengerzárhoz közeledő teherhajót, hogy biztosan kieszközölje a farkasszemet néző amerikai és szovjet flotta összecsapását, de végső esetben saját magát bombaként használva is kirobbantsa az atomháborút.
Bár eddigre a forgatókönyvírók már teljesen elrugaszkodtak a valódi eseményektől, de azért nyomokban még az utolsó nagy összecsapás is épített a történelemre: habár a Magneto által a vízből a magasba emelt tengeralattjáró nehezen tudott volna becsapódni Kubában, ugyanakkor az X-men lopakodójának lezuhanása egybevág egy U-2-es amerikai felderítőgép végzetével, amelyet egy nappal a válság megoldódása előtt, október 27-én lőttek le a sziget felett.
A legkúlabb vietnami képregényveterán viszont nem Vasember, hanem a vhs-korszakban Büntetőként megismert Megtorló. A Bíborszívvel és egy seregnyi más medállal kidekorált Frank Castle azután kezdett ikonikus koponyás trikójában feszítve bűnözőket gyilkolni, hogy egy kimenője alkalmával a maffia a szeme láttára mészárolta le a családját. A 74-ben Pókember-mellékszereplőként debütáló Megtorló idővel önálló füzetet is kapott, de ez az ezredfordulóra érdektelenségbe fulladt. A karaktert végül a beteg humorú ír képregényzseni, Garth Ennis támasztotta fel, és ő volt az, aki a 2003-as Born című minisorozatban a feje tetejére állította a Megtorló-eredetmítoszt: nála a Vietnamban harcoló, idegbeteg Frank a háború poklában tomboló, sebezhetetlen Rambo akar lenni, és ezért még egy túlvilági entitással is képes lepaktálni. Arra viszont természetesen már későn eszmél rá, hogy ördögi(?) patrónusa a kvázi-halhatatlanságért és az egyszemélyes hadsereg-feelingért cserébe a szerettei életét kéri.
Hruscsov valójában már október 26-án írt levelében felajánlotta, hogy kivonják rakétáikat a szigetországból, amennyiben az Egyesült Államok megígéri, hogy nem indít inváziót Kuba ellen, de – ahogy azt már a szintén a hidegháború idején, csak kicsit később játszódó Watchmenben is láthattuk – a film az október 28-án megszülető megállapodás hátterében is a közös veszély, a mutánsok elleni összefogást sejteti.
Amit a valóságban Robert F. Kennedy tanácsa és a titkos megállapodások, azt a filmben a Magneto által a hadihajókra visszairányított, de végül becsapódás nélkül a levegőben robbanó rakéták érik el. Egy héttel az október 28-i megállapodás után a szovjetek elszállították a rakétákat, az amerikai tengerzárat hivatalosan ugyanakkor csak november 20-án függesztették fel.
A történelmi eseményeken csavartak egyet-kettőt, de legalább az Indiana Jones 4, a Sztalker játékok után újból kiderült, hogy a szovjetek tényleg kísérleteztek a gondolatolvasással. Máskülönben hogyan fejleszthették volna ki a telepata képességeket blokkoló sisakot, amit Magneto a Pokoltűz Klub urától nyúl le a végső leszámolásnál?
Mialatt Superman a 40-es években végigvitézkedte az ázsiai frontot, szegény Batmant, aki 1939 óta üldözte a bűnt a Detective Comics lapjain, kizárólag a beszivárgó szabotőrök lebuktatásához és a ma már kínosan vicces "Vegyél te is hadikötvényt!"-típusú hirdetésekhez használták fel. Az 1943-tól mozikban vetített Batman-sorozat másról sem szólt, csak hogy a derék bőregér el akarja kapni az Amerikába küldött japán szuperkémet, Daka herceget, a World's Finest magazin 9. számának borítóján pedig Robinnal és Supermannel karöltve, a vásári mutatványosok stílusában csinált bohócot Hitlerből, Mussoliniből és a japán császárból.
A DC mellett a Marvel kiadó elődjének számító Timely Comics is előszeretettel használta háborús propagandának a képregényeit. A hazafias szuperhősök toplistáján igen előkelő helyet foglal el Amerika kapitány, aki már az első, 1941. márciusában megjelent Captain America Comics borítóján bepancsolt egyet Adolf Hitlernek, miután megtalálta az Egyesült Államok elleni szabotázsakciókat tervezgető nácik szupertitkos bunkerét. Maga a képregényfüzet viszont már a Vörös Koponya nevű német kém elleni harcról szól, és reméljük, az idén debütáló mozifilmben a Rocketeer rendezője is megmarad ezen a retró vonalon, és nem csak flashback jelenetekhez használja fel a 40-es évek kalandos ponyváiból kölcsönzött szupernácikat.
Válság Kubában - X-Men: Az elsők
Ugyan a film csak nagy vonalakban mutatja be a konfliktust, és a 60-as évek hangulatát is csak a korabeli archív felvételek miatt érezni ki a számítógépes grafikával felpörgetett jelenetekből, az X-Men előzménytörténete azért elég pontosan leköveti az eseményeket. Csak itt mindenről a mutánsok tehetnek.
Kennedy az X-Men: Az elsőkben
Külön öröm, hogy a gonoszok nem rögtön John F. Kennedyt vagy Nyikita Hruscsovot, hanem csak a háttértanácsadóikat dolgozzák meg. Az már kevésbé meggyőző, hogy Bacon ékegyszerű sokkterápiával, előbb egy gyémántformát öltő fehér bikinis nő és egy teleportáló démon látványával, majd egy mentális hancúr ígéretével és gonosz csapatának felfedésével veszi rá a két befolyásos katonai vezetőt a törökországi, majd a kubai rakétatelepítésekre.
A rögtön bevethető csapatra nagy szükség is van, hiszen Bacon vérbeli Bond-gonoszként a kihagyhatatlan szuper-tengeralattjárón követi a Kuba körül vont amerikai tengerzárhoz közeledő teherhajót, hogy biztosan kieszközölje a farkasszemet néző amerikai és szovjet flotta összecsapását, de végső esetben saját magát bombaként használva is kirobbantsa az atomháborút.
Bár eddigre a forgatókönyvírók már teljesen elrugaszkodtak a valódi eseményektől, de azért nyomokban még az utolsó nagy összecsapás is épített a történelemre: habár a Magneto által a vízből a magasba emelt tengeralattjáró nehezen tudott volna becsapódni Kubában, ugyanakkor az X-men lopakodójának lezuhanása egybevág egy U-2-es amerikai felderítőgép végzetével, amelyet egy nappal a válság megoldódása előtt, október 27-én lőttek le a sziget felett.
Képregényehősök a hidegháborúban
Míga az 1963-ban elindított X-Men képregénysorozat az amerikai polgárjogi harcokra és a McCarthy-érából örökölt az ellenség köztünk van-parára adott csattanós válasz volt, a szintén 63-ban felbukkanó Vasember már nyíltan a hidegháború szimbóluma lett. Tony Stark a vietnami háborúban sebesül meg, de a szíve felé tartó repeszdarabok megállítására kifejlesztett bádogpáncél akkora erőt ad neki, hogy "a szabad világ bajnokaként" később már rendszeresen elveri a szovjetek Titánemberét és Vörös Dinamóját. Robert Downey Jr. Vasember-filmjei ezt a háborús vonalat aktualizálták azzal, hogy Vietnamot Afganisztánra, Vörös Dinamót pedig egy Whiplash nevű bűnözővel összegyúrt orosz hadmérnökre cserélték. Amit a valóságban Robert F. Kennedy tanácsa és a titkos megállapodások, azt a filmben a Magneto által a hadihajókra visszairányított, de végül becsapódás nélkül a levegőben robbanó rakéták érik el. Egy héttel az október 28-i megállapodás után a szovjetek elszállították a rakétákat, az amerikai tengerzárat hivatalosan ugyanakkor csak november 20-án függesztették fel.
A történelmi eseményeken csavartak egyet-kettőt, de legalább az Indiana Jones 4, a Sztalker játékok után újból kiderült, hogy a szovjetek tényleg kísérleteztek a gondolatolvasással. Máskülönben hogyan fejleszthették volna ki a telepata képességeket blokkoló sisakot, amit Magneto a Pokoltűz Klub urától nyúl le a végső leszámolásnál?
A nácikat mindig kiütik
Természetesen nem az X-Men-tagjai az elsők, akik levernek egy világuralomra áhítozó náci háborús bűnöst (Shaw ugyanis ilyen múlttal rendelkezik a filmben). Supermant már a 40-es évelben beszippantotta az amerikai propagandagépezet: a 38-as, autóemelgetős Action Comicsban debütáló, acélizmú cserkészfiú haditetteit a Paramount stúdió rajzfilmsorozata mutatta be leglátványosabban 1942-ben. Míg az Eleventh Hour című epizódban Superman Jokohamában keseríti meg a szándékosan csimpánz arcú japán bakák és a Dzsingisz Kán-bajszos tisztjeik életét (minden éjjel, pontban 11 órakor elsüllyeszt egy csatahajót, felrobbant egy páncélvonatot vagy szétver egy gyárüzemet), az évadzáró Secret Agentben ő füleli le a Washington közepén konspiráló, tipikus Hitler-bajszos náci szabotőrt, és menti ki a gonoszok karmaiból a bajba jutott szőke, amerikai kémnőt. Meg persze a szigorúan titkos iratokat tartalmazó aktatáskát.Mialatt Superman a 40-es években végigvitézkedte az ázsiai frontot, szegény Batmant, aki 1939 óta üldözte a bűnt a Detective Comics lapjain, kizárólag a beszivárgó szabotőrök lebuktatásához és a ma már kínosan vicces "Vegyél te is hadikötvényt!"-típusú hirdetésekhez használták fel. Az 1943-tól mozikban vetített Batman-sorozat másról sem szólt, csak hogy a derék bőregér el akarja kapni az Amerikába küldött japán szuperkémet, Daka herceget, a World's Finest magazin 9. számának borítóján pedig Robinnal és Supermannel karöltve, a vásári mutatványosok stílusában csinált bohócot Hitlerből, Mussoliniből és a japán császárból.
