Amit az Arvisurákról tudni érdemes
pár részlet
Paál Zoltánt az égi világ áldása kísérte onnantól, ám amennyire áldás egy ilyen, annyira teher is. Ugyanis akinek bekapcsol az égi szála, aktiválódik az égiekkel való telefonja, annak az életében már nincs módja azt kikapcsolni, nincs módja azt nem hallgatni, és nem tud elfutni már sehova előle.
A szellemvilág ismerete itt azt jelenti, hogy az Arvisura ma is és mindenkor egy hatalmas szellemi közösség birtoka, és ennélfogva szellemileg erősen védett. Egyre mélyebb ismeretei csak azoknak tárulnak fel, akiket a mű szellemi őrei átengednek, és a továbbiakhoz hozzáférési jogosítványt adnak.
Az Arvisura számtalan olyan emléket tár fel, amelynek ismeretében a magyar történelmet kutató ember fontos sorsfordulókat érthet meg. Egyik ilyen esemény a tatárjárás, amelyik Moháccsal ellentétben nem „vész”-ként őrződött meg, hanem járásként. Mi lehet a hatásában a különbség?
Hasonlóan érdekes momentum az első esztergomi érsekünk, Domonkos története, akiről máig szinte semmi lexikonadat nem áll fenn, és ami van, az is ellentmondásos vagy nyíltan hamisítványon alapszik.
Ezekről a történetekről a tanulmányok közt, illetve a bolygóirányítás metafizikája részekben bővebben olvashatunk.
A palóc regevilág nélkül pl. sohasem ismertem volna fel a Gilgames-ház jelentőségét, amelyet ma Árpád-háznak is nevezünk. Enélkül sosem értettem volna meg, hogy Álmos ősei kaukázusi fejedelmek voltak, és egy fejedelmi vérvonalban voltak Atillával, a hun nagykirállyal. Mindez névvel és uralkodási dátummal, rengeteg adattal körül van bástyázva.
Az Arvisura minden mondatának minden szava felfogható számomra egy kódnak, egy kapunak és egy kulcsnak is akár. Vagyis minden szava, adata, neve után egy újabb fejezetet lehetne nyitni, ami végeláthatatlan ismeretláncolatoknak nyitja meg az utat. Persze efféle kódbontogatás akkor megy könnyen, ha már van egy alapképünk, azaz megvan az Arvisura világképe a saját tudatunkban. Azt hiszem, rá vagyunk kényszerülve arra, hogy hosszú idő alatt először az Arvisura „alapprogramot” töltsük a fejünkbe, majd később pedig a részeket, illetve azok alrészeit.
A mű feladata felnyitni a szemünket arra, hogy a világ, amit ma élünk, nagyon sok évezreden át a hun törzsszövetség népeinek, szkítáinak, pártusainak, avarjainak, hunjainak és magyarjainak a munkájából épült fel, és nem a sáska népeknek nevezett atlantiszi menekült népek által. A civilizációnk köteles tudomást venni arról, aki azt felépítette, és nem csak arról, aki annak pusztítását, sáska elven való felemésztését nagy tempóban előidézte.
Az Arvisura lehetőséget ad a lelkünknek rendet találni a múltban és megérteni, hol és hogyan került szándékos csavar, manipuláció vagy időtorzítás a történelembe. S ennek felismerésével szinte azonnal kiviláglik az elkövető is. Nem azért hogy ítélkezzünk, hanem hogy tisztán lássunk. Mert csak az igazság tesz boldoggá.
SZERK >S.S.A.
