2011-05-09

LEVÉL MEXIKÓBÓL


 
A magyar nép múltja igen szoros összefüggésben áll a szent korona szimbólikus jegyeivel. Tudós őseink ezt azzal a céllal hagyták ránk, hogy a szimbólumait és ezzel együtt elveszett múltunkat valamint a mai napig fennmaradt édes anyanyelvünk eredetét megfejtsük.
A magyar nép őse a mediai nagy birodalomban élő papi rend volt. Ők hagyták ránk saját nevüket és a magyar eredetet. Ez a papi rend tanította meg az új, összetett naptudományt a nagyvilágnak és az általa felállított világciklusok során sok új birodalom létrejötte vált lehetővé.
A magyar szent koronán megtalálhatjuk napunk nagy évének az idejét, a 25920 napkultuszi év számát, a 12 állatövi jegy szimbólumaival. Egy-egy zodiákus nemcsak a vallási időket mutatja meg külön-külön, hanem a kulturális és nyelvi fejlődést is.
Minden ősi papi rend azonos eredettel rendelkezett. Tehát a magyar nép rokonai - más-más szerzetes rendhez tartozva - minden ősi napkultúrában megtalálhatók.

SZENT KORONA A PILISBEN
Ők voltak az egyszerű őshonos népek nagy tanítói és a naprendszerünkkel összefüggő világciklusok megalkotói. Ők voltak az antik csillagászok és tudósok, akik meghódították a tudatlan népeket, de nem leigázás céljából, hanem hogy átadják tudományuk megfelelő részét.


















Ezek a mágusi tettek nem voltak mások, mint a föld és a világmindenség láthatlan elektromagnetikus erejének a felhasználása. Jól ismerték a föld elektromagnetikus pontjait és ezt kihasználva építették fel például a piramisokat, melyeket igen sok helyen a föld köldökének neveztek. A magyar szent korona ezekkel összefüggést mutat.
Őseink a nap sugarának az erejét felhasználva gyártották örökégő lámpáikat, mely sohasem veszítette el világító fényét. A csilagállások alapján számították ki a földrengések, az árvizek idejét és jósolták meg a tudatlanoknak.
Eleink - ismerve az ismétlődő ciklusokat -ünnepségeikkel, ceremóniáikkal arra is emlékeztették a népeket, hogy e hatalmas világmindenség nemcsak az életlehetőségeket adta meg, hanem ereje pusztító is lehet.





 A nagy kozmoszi erőt, a maják által megnevezett hunap-ku isten elektromagnetikus kisugárzásait időben is felosztották, mely a mai napig is érvényben levő ciklusokat adja. Ennek 2o12-es fontos évszáma a magyar szent koronába is bele van foglalva. Itt is érzékelhető az összefüggés az amerikai maják által gyakorolt napkultusszal, ami egy változata az ősi magyar tudománynak. Ez a maya kultusz az, amelyik a piramisain levő irásával máig legjobban tartotta meg az ősi magyar napkultuszi tudományt. Ezt ma csak ők tudják átadni a jővőnek - magyar eredetű szavaik által! Igen, nyelvük egy része magyar, melyet az ősi naptudományú magyar papoktól vettek át és tartottak meg a mai napig! Ők még ma is szótagolva használják a mi anyanyelvünk jól ismert édes szavait, antik naga hangkiejtésük szerint.







Tudományuk mindig kétágú volt: fizikai és pszichológiai. Ez azonban számukra elválaszthatatlan volt, melyet csak a tudatlanok osztottak ketté. A felmérhetelen asztronómiai tudományukat szimbólumok segítségével ismertették meg az egyszerűbb népekkel és mágikus szertartásokkal mutatták be a meghódítottaknak.
Ezek a mágusi tettek nem voltak mások, mint a föld és a világmindenség láthatlan elektromagnetikus erejének a felhasználása. Jól ismerték a föld elektromagnetikus pontjait és ezt kihasználva építették fel például a piramisokat, melyeket igen sok helyen a föld köldökének neveztek. A magyar szent korona ezekkel összefüggést mutat.
Őseink a nap sugarának az erejét felhasználva gyártották örökégő lámpáikat, mely sohasem veszítette el világító fényét. A csilagállások alapján számították ki a földrengések, az árvizek idejét és jósolták meg a tudatlanoknak.
Eleink - ismerve az ismétlődő ciklusokat -ünnepségeikkel, ceremóniáikkal arra is emlékeztették a népeket, hogy e hatalmas világmindenség nemcsak az életlehetőségeket adta meg, hanem ereje pusztító is lehet. A nagy kozmoszi erőt, a maják által megnevezett hunap-ku isten elektromagnetikus kisugárzásait időben is felosztották, mely a mai napig is érvényben levő ciklusokat adja. Ennek 2o12-es fontos évszáma a magyar szent koronába is bele van foglalva. Itt is érzékelhető az összefüggés az amerikai maják által gyakorolt napkultusszal, ami egy változata az ősi magyar tudománynak. Ez a maya kultusz az, amelyik a piramisain levő irásával máig legjobban tartotta meg az ősi magyar napkultuszi tudományt. Ezt ma csak ők tudják átadni a jővőnek - magyar eredetű szavaik által! Igen, nyelvük egy része magyar, melyet az ősi naptudományú magyar papoktól vettek át és tartottak meg a mai napig! Ők még ma is szótagolva használják a mi anyanyelvünk jól ismert édes szavait, antik naga hangkiejtésük szerint.
A mi ősi papi rendünk minden 2160 évben megújította a vallásokat és a nyelveket attól függően, hogy népeik milyen fejlődési fokon álltak. Ezért nyelvünk egy világi papi nyelv, mely összevethető minden más antik papi nyelvvel. Nyomait megtalálhatjuk minden ősi vallási nyelvben. Annak ellenére, hogy saját nyelvünk nem vette át az utolsó nyelvi átalakulást és így nem sorolható a hajlító-hajlítható indo-európai nyelvekhez, viszont elősegítette ezeknek a kialakulását.
Népünk megtartotta a papi eredetű, tanító nyelvezetét, melyet a koronán a 7-es szám jelől.
Őseink, a magyar papi rend a mediai birodalom urai, asszíria nagymesterei, a művészetek feltalálói, akik verseikkel, muzsikájukkal megadták népeiknek a lelki eledeleket is.
Lassan eljön az idő, hogy egy újabb ciklus köszöntsön be az emberiség ablakán. Egyre közeledik az idő az ősi magyar tudomány újra érvényrejutásához. Ehhez azonban a sokat szenvedő magyar népnek is fel kell ébrednie mély álmából és vezető-tanítóként a sok félrevezetett, tudatlan népnek újból az élére kell állnia.


Mariann de Pluer