Vajk története
(969-1001 – Vajk második koronázásáig)
Arvisura források alapján összeállította: Kozsdi Tamás, 2008.
Vajk kisfejedelem a Kárpát-medencébe települt Hun Törzsszövetség fejedelmi láncolatába 969. december (disznótor) 29-ik napján született bele. Édesanyja Sarolt-Csantavér aranyasszony, édesapja Gelyza fejedelem (951-997), Taksony vezér (926-970) fia.
Vajk édesanyja, Sarolt-Csantavér
Sarolt (950-1012) Gyula jászvásári nagyfejedelem leánya volt, aki első ízben bizánci hitű érdekterületen házasodott meg, de ott hamar megözvegyült. Még fiatal özvegy volt, amikor másodszorra Gelyzához ment nőül. Gelyza szintén elveszítette első feleségét Söpte-Szavárdit, aki 969. január 19-én gyermekszülésben halt megSarolt a Gelyzával való házasság után Veszprémben lett a 400 főből álló rimalányok (gondozó papnők) parancsnoka. Lelkében a keleti kereszténységhez, az érdeknélküli szeretet valláshoz húzódott.
Sarolt a kis Vajknak (969.), Piroska (976.), Ilona és Judit nevű testvéreket is szült.
Sarolt annak az Ajtony-Gyulának (más néven Kisebb Gyulának) volt az unokatestvére, aki 975-986 között a Jászvásár és Fehérvár közötti összekötő fejedelmi tiszt volt.
Ajtony-Gyula volt Sarolt vőfélye a 968-ban Gelyzával megtartott fehérvári esküvőn. Szabolcs az össz-szövetség akkori nagyfejedelme helyeselte ezt a házasságot.
Vajk édesapja, Gelyza-István
Vajk még alig volt 4 esztendős, amikor az édesapja Gelyza a 973. március 23-án megtartott mainzi érsekség értekezlete után a pogány rovások és az uruki-mani bibliák teljes elégetését rendelte el. Gelyza már kisfejedelem korában úgy gondolkodott, hogy a nyugti kereszténység felé mindenképp megegyezésre kell jutni, nehogy az avarok sorsára jusson az alig száz éves Magyar Törzsszövetség. A mani bibliák égetését épp ezért már kisfejedelem korában elkezdte.
Gelyza – hogy a nyugati kereszténységet maga és népe számára felvegye – II. Ottóval szent szövetségre lépett, aki a mainzi érsek által felszentelt Brúnó püspökét küldte el hozzá, és Veszprém városában Gelyza fejedelmet Istvánná keresztelte. Brúnóval érkezett Magyarországra Hunt, Vecelin és a két Pázmány lovag is, valamint velük jött Vízvár (Wasserburg) környékéről számos, magát hunnak valló térítő pap is.
Gelyzának Esztergom vidékén volt birtoka és ott is élt. Az alig 14 éves Söpte-Szavárditól 968-ban (egy évvel sajnálatos halála előtt) Mihály és László<!--[if !supportFootnotes]-->[3]<!--[endif]--> (máshol Béla) nevű fiai születtek, akik Budaváron nevelkedtek. Meghalt feleségének, a sírja fölé kápolnát emeltetett.
Brúnó mainzi püspök a kis Vajkot is Istvánná keresztelte, ahogy Söpte két fiát Vászolyt Mihállyá, Vazult pedig Bélává.
Gelyza 995-től többféle betegségben szenvedett, így még életében minden hatalom felesége, Sarolt-Csantavér aranyasszony kezébe került át. Gelyza eztán csak a fejedelmi hadsereg dolgaival foglalkozott. Az ispánok seregét valamint a Csörsz-árokbeli védelmi vonal 12x400 fős tárkány és szekeres seregét meg ő szervezte meg, de két év múlva meghalt.
A 992-es Veszprémi Nagyszala
A 973-ban megtartott mainzi érseki értekezlet után a magyar és besenyőkun szövetségnek el kellett döntenie, hogy eztán fejedelem legyen-e minálunk vagy király? A 992-es Veszprémi Nagyszala összehívásakor a nagyfejedelmi tisztség két személynél Kipcsáknál és Gelyzánál volt. Emellett e fontos gyűlés arról is döntést kellett hogy hozzon, hogy a keleti vagy a nyugati kereszténységhez csatlakozzunk-e?
A tanácskozáson még nem volt tudott, hogy a 973-as értekezleten a Mainzi Érsekség az uruki-mani egyházat becsapta. Azzal a pápai tanácsi döntéssel érkezett Brúnó és kísérete Gelyzát megkeresztelni, hogy ha az uruki keresztények elismerik a római pápát az összes keresztény egyházak fejének, akkor minden 24. pápa hun-avar-magyar egyházfi lehet. Ezt azóta se tartották be. Bakócz Tamás ötszáz évvel később ezért tett Rómában erre kísérletet, de szándéka csak kísérlet maradt.
A Nagyszalán részt vett Gelyza a nyugati irányzat nagyfejedelme, Csák fősámán, Erdeljű Gyula lovasfejedelem, Vászoly a főtáltos, Jirkó a kun-magyari fejedelemség, míg Koppány a badzsirt-magyari fejedelemség képviseletében. Koppány ekkor a Káma melléki magyarok képviseletére is felkérést kapott, így ő azokat is képviselte.
A tárgyalások során Vajk azt hangoztatta, hogy nem állhatunk meg a fejlődésben, mert a regevilágunk szerint minden új csak jobbat hozhat. Birodalmunkat csak úgy tudjuk megvédelmezni, ha mindenki felveszi a keresztény hitet.
12 napig tárgyaltak, de az ellentétek miatt nem tudtak megegyezni. A Nagyszalát ekkor Nyitrára, a rimalányok új kiképzési helyére helyezték át. Az áthelyezés mögött az húzódhatott, hogy Gelyza lánya Piroska nem tudott részt venni a Veszprémi szavazáson, mert egy koponyaműtétet kellett végrehajtania, de Nyitrán már eldönthette a szavazást. Ő apjához hasonlóan a nyugati kereszténységre szavazott. A feszültséget jól mutatja, hogy az egyik besenyő-kun Csatári-lány tüntetőleg elhagyta Nyitrát, odahaza pedig Jászvásáron a férje, Kipcsák nagyfejedelem, bánatában meghalt.
A tanácskozáson abban meg tudtak állapodni, hogy az új királyt Derencsény beavatott fejedelem fia, Domonkos (Turu-Domonkos-Mihály, sz. 951., később az első esztergomi érsek) fogja uruki szokás szerint megkoronázni. Domonkos, ahogy a Budavári Beavatott központ is nyugat felé húzott, mivel a nyelvüket vesztett bolgárok és szerbek hittérítőit, terjeszkedési vágyunk miatt sokkal veszélyesebbnek tartották a nyugati papságnál.
Amit senki nem várt, hogy a véleménykülönbségek miatt az Árpád-ház is kettészakad. A tanácskozók egyik fele vállalta a nyugati kereszténységet, a másik fele Koppánnyal együtt az uruki keresztények mellé állt. Az Előd-ház is fele-fele arányban oszlott meg. A Magyar Törzsszövetség pedig harmad részben nyugatra, harmad részben keletre, és harmad részben az uruki hit mellé állt.
A Beavatott Központ tisztán látta, hogy a nyitrai szavazás öldökléshez vezethet.
Vajk-István kisfejedelem
A még gyermekkorú Vajk eljegyezte Gizella bajor hercegleányt, aki Civakodó Henrik bajor uralkodó leánya volt. Henrik 970-ben még haddal támadta a nyugati gyepű védelmünket, így ez a jegyesség egy békésebb kort vetített elő.
A bajorok és az avarok testvéri viszonyát még az avar származású Fekete-Arnó salzburgi püspök is hirdette a templomban, mondván: „a szőke németeket és a kissé barna avarokat nem lehet egy családon belül sem különválasztani, mert 4-500 év alatt az istenfélő népek keveredtek.” Volt tehát más alapja is a közeledésnek, nemcsak védelempolitikai.
970-973 között nyugaton a templomokban örömmel szónokolták, hogy a manicheista avar egyházat Szent Péter aklába vezették.
Vajk 985-988 közt, ifjúsági fejedelemként Török-Zsadány táján tárkány lovasképzésen vett részt, mivel anyjának az volt az elképzelése, hogy a Magyar Törzsszövetség első királyának lovagolni is tudnia kell. Azonban a sok átúsztatás során másodévesként egyszer erősen megfázott és Temesvárra vitték gyógyítani. Ott ismerte meg Csegét (akit Tündének becézett), aki testmeleggel gyógyította őt és ebből szerelem lett.
Csege-Tünde apja, Temes törzsfőnök ragaszkodott a házasságukhoz, de Sarolt ehelyett Vid testőrparancsnokhoz adta a lányt. Ettől függetlenül Csege hét hónapra megszülte Vajk kisfiát II. Zoltánt– mivel mégiscsak az unokája – Esztergomban neveltette fel a fiút. Vid egy besenyő-bolgár betöréskor hősi halált halt. A kis Zoltánnak Gelyza nagypapa, egy gerendavárat építtetett és birtokot adományozott. Később 24 székely vitézt is hátrahagyott, hogy vigyázzanak a fiúra.
Vajk 988-992 között tárkányfejedelem lett. Ez idő tájt sok nézeteltérése volt Koppánnyal amiatt, hogy a nyílhegy és a csákány ellátás néha-néha akadozott. István engedékeny volt a bajor betelepítést illetően, Koppány viszont hallani sem akart arról, hogy a bécsi avar-kurgánt németekkel betelepítsék.
Sokat ingázott a Kárpátok-beli két Vasvár között, de anyja tiltására Erdőelvét és Székelyföldet, ahol Csege-Tünde lakott el kellett kerülnie. Vajk nagyon szerette Csegét, így ellenállt minden házasítási kísérletnek. Csege nagyon fiatalon (27 évesen) 996-ban halt meg, fiát Zoltánt pedig Sarolt rendelkezései szerint az erdőelvi rimalányok nevelték fel. Csege-Tündét hamvasztás után urnában, Zoltán vára mellett, Tündelak kegyhelyen temették el.
Vajk csak ezután egyezett bele Gizellával való házasságába, amit az anyja erőltetett. III. Ottó is beleegyezett a házasságba és Civakodó Henrik halála után Gizella bátyja is örült, hogy Bajorország keleti határa nem ellenséges terület többé.
Ekkor történt az a súlyos gyilkosság, amikor a Dunántúlon a hittérítők beleütköztek Tonuzaba besenyő vezér kereszténység felvétele elleni erejébe. „Süllyedjek a föld alá, ha elhagyom az egyistent hívő igazi egyházamat” – mondta Gelyzának, mire a sváb lovagok feleségével együtt földbe ásták és a fejüket pallossal agyonverték. A holttestük felett máglyát raktak. Vajk később erősen tiltakozott ez ellen, de anyja csak annyit felelt: „Ha mi nem öljük meg, akkor az egész nép ellenünk lázad.”
Vajk apja, Gelyza 997-ben meghalt és Sarolt örökölt minden hatalmat. Elővigyázatosságból és talán a félelmében is, Koppány birtoka köré 36 különböző családot telepített le, hogy a fejedelmi családot megvédje az ott várható esetleges támadástól. Ugyanis Sarolt az ősi jog szerint férje halála után Koppány asszonyává kellett volna lennie, de erre nem volt hajlandó, így a birodalom területén őt a jog szerint bárki szabadon megölhette.
István Gizellát Nyitra várába vitte, ahova bajor papok is követték. A bajorok lemondtak Pannóniáról, mi pedig az Encs-Ibos vonalától a bécsi erdőig terjedő területről. Emellett az Avar lakosság meghagyása mellett Pöltenig engedélyeztük a bajorok betelepítését.
Sarolt máshol is belenyúlt az ősi jogrendbe. A kisfejedelmi bihari rész öröklési rendjét is megváltoztatta azért, hogy Vajk sohase találkozzon első szerelmével. Ugyanis Vajk ifjú korában Léltől megörökölte a bihari dukátusi címet, de azt Derencsény beavatott fejedelem javaslatára – jó távolra – a nyitraira cserélték ki, mivel a Lebéd-háziak szerették volna csupalány családjukat Vajkkal összekötni.
Vászoly-Vazul főtáltos Sarolt és Gizella előtt kijelentette, hogy birtokain nem akar keresztény hittérítőket látni. Gizella ezért lovagjait utána indította, és hogy – csakugyan ne lásson – kitolatta Vazul szemét. A Csákok ekkor bosszút esküdtek és megfogadták, hogy nem hagyják kipusztulni az Árpád-házat, Vászoly gyermekeit pedig minden erővel támogatni fogják. Ez így is lett, mert később Vászoly két fia András (u: 1046-1060) és Béla (u: 1060-1063) is magyar királyok lettek.
Vajk Vazul szemkitolását sem értette, ártatlannak tartotta. Gizella később meggyónta bánét Saroltnál is és Ipoly papnál is, aki – a történet szerint – feloldozta…
Koppány és Vérbulcsú határbánok 997-ben nagy haddal Veszprém ellen indultak, hogy Tonuzaba kegyetlen meggyilkolását és Vászoly főtáltos szemkitolását megbosszulják és Saroltot megöljék. Istvánt ekkor fővezérré tették meg Esztergomban.
Vérbulcsú a csatára megkésett így Koppány egymaga vette fel a bajor lovagok és azok könnyűlovas hadseregével a harcot. Veszprémet felgyújtják, Koppány fogságba került és testét négy felé vágták. Sarolt bosszúja sikerült de ezért az ősi törvénybe taposott bele.
Az egykori feljegyzések szerint Tonuzaba és felesége elásatása Géza lelkét terhelte, Koppány felnégyelése Saroltét, Vászoly-Vazul megvakíttatása pedig Gizelláét.
István fiatal fejedelemként, minden összeesküvőnek kitolatta a szemét. A tolvajoknak fél karját vágatta. A nagyszámú lovagok fizetését mindenféle adónemekkel oldotta meg, pl. a vitézek csak pénzért kaptak csákányt, kardot vagy fokost.
Végülis 1000. augusztus 20-án a Rómában frissen püspöknek kinevezett Turu-Domonkos-Mihály Vajk-Istvánt, uruki szertartás szerint az Úr városából Urukba menekített, majd a magyar népnek küldött koronával megkoronázta. Ezzel vált az ősi jogrendben Vajk-István lugallá. Ez volt az a Gilgames korona, amellyel a Nazírt (Jézus) is 29-ben Urukban királlyá koronázták. Ezen a koronázáson csak a kettős nagyfejedelmi ház tagjai vettek részt.
Domonkos római kinevezését az Arnó család utódai harcolták ki. A liliomos aranykoronát Fekete-Arnó családja adományozta a pápaságnak. Noha a lengyelek is jelentkeztek királyi koronáért, az Arnó család ragaszkodott Domonkoshoz. A koronaőrök Arnó Béla és Arnó Bogina voltak. A jávorszarvasos Turfáni láda is az Arnó család kincstárából került ki.
Domonkos másnap Rómából II. Szilveszter pápával és III. Ottóval Ravennába ment ahol Domonkost Magyarország első érsekének nyilvánították. Ezt az okiratot évekkel később, 1007-ben minden nyugati keresztény érsek aláírta.
Ennek fényében hozta Domonkos Anasztáz-Asrik érsekkel 1001-ben az apostoli királyi koronát. A karpántos királyi palástot jávorszarvasos Turfáni ládában hozták, az országalmával, az apostoli királyi gyűrűvel és a királyi pálcával egyetemben.
Pontosan egy évvel az első után 1001. augusztus 20-án Esztergomban ismét megkoronázták Vajk-Istvánt. (Így lett ő Magyarország első királya, azaz Hun Törzsszövetségi nyelven Kállja.) Ezzel az aktussal a szűnőfélben lévő kettős nagyfejedelemség után az Árpád-ház Istvánnal teljes uralkodói hatalomra jutott.
Az ekkor született kis Zerind egy adat szerint vele halt, más adat szerint életben maradt és felnevelték.
Fehérvár esetében semmiképp sem Székesfehérvár értendő.
E nevek már a nyugati kereszténység áldal adott nevek.
II. Zoltán ifjúsági fejedelem 988-ban született és 1025-ben halt meg. Berzence-Csurgóst vette feleségül, akitől Piroska-Abalán születetett.
Aba-Sámuel története
(985-1044)
Aba háttere
A későbbi Aba-Sámuel magyar király, Pata tárkány fejedelem és Solymoska (Apor lánya) gyermekeként látta meg a napvilágot 985-ben. Testvére volt annak a Bene-Benedeknek (983-1038), aki 1001-ben pannonhalmi apát, majd budavári esperes, később váci püspök volt, továbbá a Domonkos Rend megszervezője 1010 előtt. Másik fiú testvére Csaba nádor (980-1044) volt.
Vérvonala Oposur - IV. Csaba – Edemen – Ügyek – Álmos – Kurszán (Kusaly) – Kurszán (Könd) – Apor – (leányán át) Solymoska+Pata – Aba. Ennek fényében Aba, Bene és Csaba a Kurszán-házhoz tartoztak.
Aba édesanyja, Solymoska 958-ban, Apor leányaként született és Kurszán várában nevelkedett fel. Már fiatalon megfogadta, hogy csak Budavár Beavatott Központ céljainak szenteli az életét. Házassága Patával a 973-as mainzi érsekség értekezlete után köttetett, amikor a fiatal lány beleszeretett Pata főúr harciasságába. Összesen három fiuk és öt leányuk született így téve eleget a nyolcas szaporodási elvnek. A lányok mind oldalági fejedelmi ifjakhoz, a Budavár Beavatott Központjában mentek férjhez majd Endre, Béla királyfiak és Levente főtáltos mellé álltak.
Aba a kabar törzs ifjú (kisgyermekkorú) fejedelme volt, amikor az egyik kalandozáson súlyosan megsérült. (Máshol azt találni, hogy játszadozás közben egy szikláról leesett) Piroskának (976-1048), Gelyza fejedelem lányának, Vajk-István testvérének a gyógyító keze alá került Nyitravárba. Aba koponyaműtéte 992-ben történt, amikor Piroska a szavazatával a Nagyszala fő kérdését a nyugati kereszténységhez való csatlakozásról eldöntötte.
A fiatal Piroska a bolgár államban élt, Gabriel Radomir királyfi (975-1015) felesége volt, de amikor arról szónokolt, hogy a bolgár nép ragaszkodjon a régi, magyarhoz hasonló nyelvhez, a szláv irányzatú uralkodóház orthodox papok tanácsára elzavarta őt a fejedelmi udvarból. Ekkor kisfiát, Delján Pétert is Budavárba haza hozta magával. Aba ekkor találkozott Piroskával újra és könyörgött neki, hogy menjen hozzá feleségül. Gelyza lánya hallani sem akart e nászról, de egy vadászat során, amikor Aba újra megsérült annyira megnyerte a kis Delján Péter tetszését, hogy végül mégis csak hozzáment Abához. Egyetlen feltételt szabott, hogy ha Sámuel névre is megkeresztelkedik. Sámuel a rokon bolgár nép hőse voltinnen a név átvételének ötlete. Frigyük kapcsán az Árpád-ház (Piroska révén) és a Kurszán-ház (Aba révén) egyesült.
Később Piroska a Magyar Törzsszövetség aranyasszonya lett, Aba-Sámuel székhelye pedig Abavára (Feldebrő) lett.
Piroska további fiúkat szült Abának, köztük Abasárt és Rozgonyt.
Vajk (I. István) már javában király volt, amikor a Budavári Beavatott Központ kimenekítését Aba Sámuel vezetésével végezték. Magát a központot Feldebrőre az Abavárba vitték. Itt katedrális épült és a hely István király védelme alatt állt. Errefelé sok Aba birtok is volt.
Aba Sámuel királysága
Orseoló Péter kizavarása után, a rendek Vazult akarták királynak választanide ő nem lehetett, mert az egyházi körök azt erősen ellenezték. Ekkor merült fel Piroska férjének, Aba Sámuelnek a neve, akinek megkoronázást például Szent Gellért püspök megtagadta. Az ő szavának súlya itt nem nyomott olyan sokat. Végül a közrendek a magyar törzsfők beleegyezésével Aba-Sámuelt 1041-ben királynak koronázták.
Palóc-Vasvárt (Ózd-Vasvárt) 1042-1062 között építették át 24 karéjos várrá, de az alapok lerakását Aba-Sámuel király jelenlétében végezték el.
A király 1043-ban – a remélhető béke érdekében – olyan egyezséget kötött, hogy ő feladja a Bécs-kurgán területét a Lajtáig, ha a nyugat nem avatkozik bele Magyarország belügyeibe, ám ezt a megállapodást a mainzi érsekség szellemi irányítása alatt a német-bajor érdekképviseletek egy pillanatig sem tartották be.
Alig hogy Abát kinevezték, a főurak elhatározták, hogy az új királyt elteszik láb alól. Aba ezt az összeesküvést hamar lefülelte és 46 pannonhalmi főt kivégeztetett Ekkor a magyar főurak III. Henrikhez fordultak és neki a hűbérességüket felajánlották.
Az áruló főurak a besenyőket Erdőelve és Bihar tartományába vezényelték és így az őrizetlen határon, Fertő tavainál III. Henrik csapatait a gyepűkön átvezették. Az 1044. júliusában kialakult ménfői csatában a főúri csapatok átpártoltak a német sereghez és Abát sebesülten, menekülés közben megölték. Testvére, Csaba, az ország nádora vele együtt esett el.
A király felesége, Piroska aranyasszony, a rimalányok vezéreként vett részt az ütközetben és súlyosan megsérült, de fia Abasár az eszméletlen asszonyt Abavárra szállította, ahol később felgyógyult és még négy évet élt. Utolsó éveiben nem hagyta el Abavárat és a visszamaradt Arvisura jegyzeteit rendezgette. Amikor azokat is végleg elszállították sebfertőzés következtében elhunyt.
Aba után újra I. Péter került Fehérvár királyi trónjára, aki III. Henriknek „viszonzásképpen” hűségesküt és adófizetési kötelezettséget tett. Az eztán hazánkba érkezők nem István király akarata szerinti vendégek voltakhanem a németség adószedői
A bölcsek feljegyzései szerint Aba-Sámuel legnagyobb tévedése az volt, hogy a nyugati mintára megalkotott magántulajdont megszüntette és a magyarok közös vagyonát vissza akarta adni az államvezetésnek, ez pedig veszélyeztette a főurak és a főpapok birtokait.
Abát a nép nagyon szerette, védelmezőjét látta benne, így halála után is nagy tisztelet övezte. Azt mesélték róla, hogy ködmöne és szemfedője évek múltán is épségben maradt, a sebei pedig behegedtek. Ebből – az Arvisurák szerint – semmi sem igaz, csak a nép költötte örökéletűvé.
Míg Orseoló Péter második királyi ciklusa alatt Fehérváron parádézott, s vendégül látta a magát Krisztus helytartójának kinevezett III. Henrik császárt, a szakszinban megtartott rendkívüli nagyszala után Endre, Béla és Levente a Lebéd-házra támaszkodva, a keleti rokonok támogatásával fokozatosan elözönlötték a keleti országrészeket, majd a Lebéd-házi Vata erdőelvi kiskirály (1019-1052), a békési és a kolozsvári zendülők élén Fehérvár ellen vonult. Pétert elkapták és csak azért nem kaszabolta őt össze a szakszini tömény, mert Vata egy uruki töménnyel kimentette a királyt. Később mégis, a „szemet szemért” ősiségi törvény alapján – Vazulhoz hasonlóan – a szaksziniak Péter szemét is kitolták és a dulakodásban meg is sérült. I. András ezt mondta neki: „Látod Péter, veled is azt csinálták, mint te cselekedtél a mi katonáinkkal, a „Krisztus helytartó” birodalmában.” Henrik hűbérese vakon halt meg vérmérgezésben.
A szakszini tömény ekkor fékezhetetlenül elszabadult és minden püspököt, köztük Gellértet is kivégezték. Ezután következett I. András királysága.
A pannonhalmi apátságot Gelyza fejedelem alapította 972/3-ban. Az apátság közvetlenül Róma alá tartozott, így nagyon csípte a szemüket, mikor Sebestyén a II. esztergomi érsek az uruki hiten élő Bene-Benedeket nevezte ki új apátnak. A korábbi, olasz származású pannonhalmi apát ugyanis meghalt. Vajk koronázása után Benedek kispapot Rómába küldték továbbtanulásra, de – Anasztázék azt mondták, hogy – hitbeli tudását nem találták megfelelőnek, így a Róma-barát Rasin lett az új pannonhalmi apát, aki Vecelinék csoportjának már megfelelő volt. 1002-ben Rasin egy mesterségesen csinált tűzvészben minden Bene-Benedek által készített okmányt elpusztított.
Sámuel bolgár cár 1014-ben halt meg. (Külső forrás)
A BBK lassú áttelepítése már 1015-1022 között megindult, de 1035-ig be kellett fejezni. Az egyik legfontosabb szállítmányt, a Szövetség Ládáját 1030. aranyasszony havától 1031. aranyasszony haváig szállították Abavárra. Eztán az Arvisurákat Abavár és Lebedvár között mozgatták 1031-1032 között. Az egész kimentést Csaba nádor irányította. Endre, Béla és Levente 1030-35 között csupán az országhatár és Kevevár (Kiev) között irányították az ősi kincsek kimentését.
Még Szent István uralkodása idején Pusztaszeren Vászol-Vazul-Mihály ágát jelölték ki szükség esetén a királyi méltóságra.
A Fehérvárott tivornyázó és a magyar nemességet megvető Orseoló Pétert elsősorban az 1041-ben összegyűlt főurak zavarták ki az országból, aki ekkor II. Konrád fiához III. Henrik császárhoz futott.
Mindenképpen építészeti érdekesség, hogy a helyenként padlófűtéses kegyhely minden lakóhelyiségébe búbos kemencéket építettek.
Ezek a pannonföldön birtokhoz jutott német-ajkú főurak szívükben Nagy Károly egykori birodalmának, a nagynémet birodalomnak a felújítását támogatták, amely magyar-állameszménytől eltávolodott törekvést Aba-Sámuel nem tűrt meg.
Utalás Szt. István fiához írt intelmeire a soknemzetiségű állam és az idegenek által hozott szellemi többlet előnyeiről.
Fontos látni a különbséget, hogy noha I. István is a németség segítségével győzte le Árpád-házi rokonságát, de nem fogadta el a hűbériséget.
A Budavári Beavatott Központ története
A Beavatott Központ Ordoszból (K-Kína) Budára szállítását Buda fősámán rendelte el az V. század elején. Maga a Központ nemcsak a 24 Hun Törzsszövetség szellemi központja volt, hanem Susa város beavatottjainak és Karnak bölcseinek is. Atilla 433-ban foglalta el seregével Pannóniát, rá két évre, 435-ben Buda is megérkezett a Beavatott Központtal. E szent helyet az úz tömények védték.
A költözés oka volt az Ordosz térségben felmerült erős földrengések okozta károk, valamint a buddhizmus terjedése, mely a beavatott központ szellemi életet és a hun ifjak szellemi neveltetését veszélyeztette.
A Beavatott Központ a Kárpátokban Budavárába költözött. Itt a IX. században Abacil, 11 karéjos beavatott aranyasszony volt a központ vezetője. Abacil (meghalt 890-ben), Nyék vezér lánya volt, aki Árpád fejedelem első felesége lett. Ő utána Tarhos vezette a központot, aki Kuma-Magyarország fejedelemi leányát, Szavárdit vette feleségül. Mikor felesége meghalt, másodszorra Szavárdi-Júliát vette el, akitől a kis Szavárdi nevű beavatott leány született és aki Karcsú mongol ifjú vezér felesége lett.
A központ irányítása Árpád, Eperjestől született fiára, Zsolt-Zoltánra szállt tovább. Mikor Szabolcs jászvásári fejedelem halála után, Zsolt, aki rangban addig csak Magyarország fejedelme volt, a teljes 24 Hun Törzsszövetség nagyfejedelme lett és a Budavári Beavatott Központba tette át a székhelyét.
Zsolt szerencsétlen agyvérzése, majd bénulása után Derencsény fősámán (910-970) vette át a központban a Magyar Törzsszövetség irányítását. Ő a kaukázusi Magyarka sámánképzésén is részt vett, így igen nagy tekintélynek örvendett. Ibolya szavárd-magyar lányt vette el felségül.
Derencsény fia az a Turu-Domonkos-Mihály (954-1010) aki Magyarország első esztergomi érseke lett Szent István királyságának első éveiben.
Derencsény 942-955 között nyolc besenyő törzsből nagy titokban megszervezte Budavár Beavatott Központ hátsó védelmét. 942-ben Derencsény nemcsak a központ ura volt, hanem Urkán és Csák főtáltos után az alagútrendszer, azaz Alsó világ megbízott őrzője is lett.
A Beavatott Központ hatására egységesedett a háromnyelvű Magyar Törzsszövetség nyelve a 24 Hun Törzsszövetség Jász-síkságon kialakult nyelvjárására.
A központ vezetői irányították az avar kincsek visszaszerzésére irányuló hadjáratokat is.
Ezen a helyen szedték és osztották tovább az adópénzeket is.
A 973. márciusi mainzi értekezlet után a Központ vezetésével a nyugati kereszténység felé mozdultak el a vezetőink. Sajnos ebben a döntésben és véleménykülönbségben az Árpád-ház ketté szakadt.
A Beavatott Központ az a hely, ahol a teljes törzsszövetség jövőjét a beavatottak irányítják.
Sziszeki Egyezmény: (Kr.e.35.) Augustus római császár és Kövezsd, a Nyugati Hun Birodalom feje kötötték.
A szerződés lényege:
1. A Római Birodalom élelmezésének problémáját Pannóniából oldják meg.
2. Augustus (Octavianus) kötelezettséget vállalt 100 évre, hogy a pannon őslakosokat békében hagyja.
3. A pannon ifjak jelentkezhettek a római légiókba, de a hun birodalmi szokások értelmében csak 24 évet szolgáltak, utána veteráni földbirtokot kaptak.
4. Kikötötték, hogy Veszprém beavatott-sámán központot soha nem tekintik a meghódított Pannónia részének, hanem az Úristen-Élisten-Vanisten hívők által védett terület, s ezért az mindig szabad marad.
5. Ezt a szerződést minden évszázadban megismétlik. A szerződést i.sz. 360-ban a hunok mondják fel, mivel a római császárok a szerződést megszegve, pannon területen romanizálni, latinosítani kezdtek. Ezenkívül Erdélyt aranykincsek zsákmányolására elfoglalták. A szerződés felbontásának következménye, hogy a Hun Birodalom seregei megindulnak Ázsiából Pannóniába. A százhalombattai nagy csatában a Római Birodalom hadereje megrendül és megkezdik a kivonulást. A 400-as évek elején a Hun Birodalom előőrsei lépésről lépésre visszaszerzik az ősi területeket. 430-ban a 24 hun törzs Buda főpap és Atilla fővezér vezetésével a pannon területeket teljes egészében visszafoglalja
Anyahit leánya Éa, aki egyedüli beavatottként Kaltes asszony népével tudta a kapcsolatot tartani, és képes volt gondolat átvitelre. Feladata volt az Öröktűz őrzése. Éat nevezték Kisboldogasszonynak is.
Éa unokája, Gilgames (kr.e. 3578-ban született, Arpach néven) volt, Uruk királya. Anyja Gisgali aranyasszony volt, apja az isteni származású Anu, így Gilgames kétharmad részben Isteni eredetű.
Éa ősanya a Turujsassal csípette meg Gilgames háta közepét, mivel az nehezen akart a világra jönni. A csípés hatására az világra pottyant és a Turujsas szellemi ereje révén sebezhetetlenné vált. A csípés helyén négylevelű lóhere formája volt látható. Erről a jelről váltak felismerhetővé későbbi utódai.
Az Égiek, Istár istennő tanácsára elrendelték, hogy sok gyermeket adjon a világnak, az emberek műveltsége és haladása érdekében. Az Égi származású Arpach a rajcsúrban a Jób nevet vette fel, majd hősi mivoltában elnyerte a Gilgames nevet. Gilgames 16 karátos beavatottként született, de élete végére hűségének és helytállásának köszönhetően 24 karéjos beavatottá vált. 25 gyermeket mondhatott utódjának. Több utódja oroszlánnak született.
„Azt akarom az Égiektől, hogy hősies harcom eredményeként az utódaim mindig megtalálják a békességhez vezető utat. Égi adományként lássanak a jövőbe!” – mondta Gilgames.
Megalapította az Árpád(Gilgames)-házat is, akik az első évezredben, Gilgames halála után a Tigris melletti Arpacban laktak. Az Umma és Szavárd vidéki úzok Árpádnak nevezték.
Ezáltal Magyar elődeink Gilgames leszármazottak voltak, annak ellenére, hogy Suméros Bothon, Haboshon, Kenya, Magadi, Nagyfog, Lugulanda, Lagos, Rabati közbeiktatásával kerültek a Van-tó, vagy a Kaukázusi Magyarka környékére. Az Arvisura szerint a magyar királyok pajzsába innét került az oroszlán.
Gilgames jelű beavatottak születtek, akiket már gyermekkorukban felfedeztek. Gilgames jelű volt pld. Álmos vezér, Árpád, I. Zoltán, Pósa, Rozsnyó, Szent László, Lam herceg, I. András, András herceg…
Attila fővezér (413-453) temetésén, halotti énekében énekelték, hogy „Napsugárban, Holdsugárban, Kéklenyércnek Szentvasában, nyugodjon a Gilgames-vér csillaga!”.
Kozsdi NYOMÁN .
